Fluor Filigran - Miért gondol mást? dalszöveg (lyrics)
[Fluor Filigran - Miért gondol mást? dalszöveg lyrics]
Először nagy hegyekre
Esetleg narancssárga naplemente
Látványára vágyott, ő, a távolit szerette
Más szerepbe kényszerült be
Felemésztette a társadalom
Kollektív a büntetés, rég mégis más volt
Más utakon
Folytatta volna, ha nem fojtotta volna meg
A tudat, hogy mi ma még él
Az holnapra elrohad
Nem keresett indokokat, ha az életed dönt
Ne kérdezd
Hogy miért, a válaszokat ne mástól
Csak önmagadtól kérd!
Amíg nem érzed át, addig úgysem fogod élvezni
Amíg nem élted át, addig úgysem fogod érteni
Miért gondol mást a másik ember, mondd
Miért nem kezeled ezt kellő tisztelettel
Tiszta lappal, szeretettel, ember
Figyelj rá, fogadd el
Hangold rá magad a világra
Mert felénk a szűk látókörrel
Nem lehet elérni messze
Nyisd ki tudatod mindenre
Vágj az ismeretlenbe
Egyszer lépj majd ki az utcára, és állj meg
Jól nézz körbe minden hétköznapi, szürke
Kis világok dőlnek össze
Tragédia vár csak napról napra, újabb másnap
Bűntudat a szádat nyisd ki nagyra, nézd
Hogy zabálod fel önmagad
A határban a fertő, terjed a gondolat
Ez járvány belénkrajzolják a rontást
Mint a gyermekek a járdán
Néhány ugróiskolát
A ház tetején álló alak félbevágott árnyékát
Mit csak az antenna a tetőn
És a nap karcolhat át
Ugyanúgy mész te is tovább, mindegy
Hogy ugrik-e vagy sem
A panel titkai megjegyzik arcát a tizediken
Egy századmásodpercre áll az élet ilyenkor
Vár az ajtó is a földszinten
Mi csapódna a huzattól be
Ablakok mögött unott reklám
Megy majd huszadszor, de
Érkezik egy autó vagy egy ordítás
Hogy megtörje
A káoszt, mi csak a rendtől az
A nagydarab állat
Ki a kocsiban ülve szid egy faszt
Ki őt megelőzte
A molett nő az erkélyen, a bolond, ki agyal
És a srác
Ki leszúrná a másikat a talált bicskával
A hangya ki morzsával a hátán bánhatja léptem
Bizony, rossz helyen rosszkor
Hogy miért mondják, már értem
Itt már leszünk békében, túl sokan
Sok variációban különbözünk, ütközünk
És minden lenyelt békában
A harag, szétárad, megszólal
Az összes hazug harang
Mikor a képmutató karokból a
Mérges ölelés kiszalad
Mint egy elejtett könnycsepp
Nem adom vissza
Felejts el, értem ne ejtsed, korcsok
Szörnyek sarokban írnak szerelmes verset
Csak ők nyerhetnek
A rosszabbik szegezhet fel
Pár kérdést a keresztre karoddal
Együtt, mondd csak, milyen érzés
Kinek enged a kísértés
Én már gyermekkorom óta
Szemlélődöm a világban
Mint egy kívülálló hulla
Nekem túl sok a föld
Vonzása, kevés van hátra, szédülök
Ha túlélem, nyírjatok ki, tudom
Hogy beleőrülök
Esetleg narancssárga naplemente
Látványára vágyott, ő, a távolit szerette
Más szerepbe kényszerült be
Felemésztette a társadalom
Kollektív a büntetés, rég mégis más volt
Más utakon
Folytatta volna, ha nem fojtotta volna meg
A tudat, hogy mi ma még él
Az holnapra elrohad
Nem keresett indokokat, ha az életed dönt
Ne kérdezd
Hogy miért, a válaszokat ne mástól
Csak önmagadtól kérd!
Amíg nem érzed át, addig úgysem fogod élvezni
Amíg nem élted át, addig úgysem fogod érteni
Miért gondol mást a másik ember, mondd
Miért nem kezeled ezt kellő tisztelettel
Tiszta lappal, szeretettel, ember
Figyelj rá, fogadd el
Hangold rá magad a világra
Mert felénk a szűk látókörrel
Nem lehet elérni messze
Nyisd ki tudatod mindenre
Vágj az ismeretlenbe
Egyszer lépj majd ki az utcára, és állj meg
Jól nézz körbe minden hétköznapi, szürke
Kis világok dőlnek össze
Tragédia vár csak napról napra, újabb másnap
Bűntudat a szádat nyisd ki nagyra, nézd
Hogy zabálod fel önmagad
A határban a fertő, terjed a gondolat
Ez járvány belénkrajzolják a rontást
Mint a gyermekek a járdán
Néhány ugróiskolát
A ház tetején álló alak félbevágott árnyékát
Mit csak az antenna a tetőn
És a nap karcolhat át
Ugyanúgy mész te is tovább, mindegy
Hogy ugrik-e vagy sem
A panel titkai megjegyzik arcát a tizediken
Egy századmásodpercre áll az élet ilyenkor
Vár az ajtó is a földszinten
Mi csapódna a huzattól be
Ablakok mögött unott reklám
Megy majd huszadszor, de
Érkezik egy autó vagy egy ordítás
Hogy megtörje
A káoszt, mi csak a rendtől az
A nagydarab állat
Ki a kocsiban ülve szid egy faszt
Ki őt megelőzte
A molett nő az erkélyen, a bolond, ki agyal
És a srác
Ki leszúrná a másikat a talált bicskával
A hangya ki morzsával a hátán bánhatja léptem
Bizony, rossz helyen rosszkor
Hogy miért mondják, már értem
Itt már leszünk békében, túl sokan
Sok variációban különbözünk, ütközünk
És minden lenyelt békában
A harag, szétárad, megszólal
Az összes hazug harang
Mikor a képmutató karokból a
Mérges ölelés kiszalad
Mint egy elejtett könnycsepp
Nem adom vissza
Felejts el, értem ne ejtsed, korcsok
Szörnyek sarokban írnak szerelmes verset
Csak ők nyerhetnek
A rosszabbik szegezhet fel
Pár kérdést a keresztre karoddal
Együtt, mondd csak, milyen érzés
Kinek enged a kísértés
Én már gyermekkorom óta
Szemlélődöm a világban
Mint egy kívülálló hulla
Nekem túl sok a föld
Vonzása, kevés van hátra, szédülök
Ha túlélem, nyírjatok ki, tudom
Hogy beleőrülök