Fluor Filigran - Mély, városi álom dalszöveg (lyrics)

Kurva hosszú még az út, és
Soha nem lesz vége, érzem
Megvonom a vállamat, de nem borulok térdre
Készen állok rátok, leszarom, mit csináltok
Merre jártok
Akármerre megyünk, követtek minket
De mégse láttok
Nem látjátok, vélemény pofátok elé kirakva
Odavágom lazán
Gyűljön körém a magamfajta, üdvözöllek
Nálunk, ahol mi fontos
Meg van fojtva, mi a peremen állunk
De kezünket senki sem fogja
Nem is kell a más igaza
Nekem az egóm ezt diktálja
Elszalad velem a ló
Nem vagyok magammal tisztába
Érted nem kerülök szarba
Másért nem teszem a tűzbe kezem
Azt mondják, a világ tarka
Csakhogy én nem érzékelem elvakít a szemem
Elszemtelenedem vakon asszem
Kivel kapjak össze holnap? Várjá
Veled kezdem háborúztam, szeretkeztem
És a világ összes pólusán
Felrobbantam a holnapba
Hogy csak tegnap legyen ezután
Mágnesként vonz a hurrikán
Mi felrepít és visszacsap
Hogy az maradjon életben
Mi tétek nélkül tiszta csak
A nagy hibák javítanak, megváltoztatnak
Joggal börtönödből kiszabadítanak
És rádöbbensz azonnal

Refrén:
Tegnap este volt egy álmom, felidézem
Most is látom betonangyalokkal repültem egy
Mocskos panelszárnyon
Szóltam az időnek, ne szálljon
Inkább álljon meg, én várok
Amíg elmélyülten álmodok
Mert ébrenlétem átok

Állj, szállj ki a pörgésből egy percre
Itt a dohány, papír, mellettem egy szék
Na erre ülj le nem felejthetted még el
Milyen mikor mindenki tűzbe
Körbe-körbe járok felétek
Csak csavarjatok már be
Felhasználókat keresve, utaztam eleget
Hogy jó legyek bár kézről kézre haladva
Megfogyasztottak emberek
Én garantálom flessedet
Egy élmény lesz a hatásom
És vissza-visszatérek hozzád
Kedvedet megcsinálom a belsődet feltárom
Talán örök barátod leszek
Te szenvedsz, mikor nem találsz
Én könnyen elfelejtelek
Majd, akármit teszel, a hiány akármeddig tart
Semmi nem szüntetheti meg a vihart
A fejedben a hangokat
Katt, és máris feszülsz, máris várod a percet
Mikor megnyitom a lényed
A lényeget megszerzed
Érzed? Egy kicsit húz a föld, a tudat tágul
Ismeretlen mélységekben ábrándozva bámul
Rád, a gondolatod játszik, súgja, ezt csináld
Elég pár óra benn a burokban
Hogy újra megkívánd ilyenkor készen állunk
Mindig vidáman nézünk rád
Elég pár óra benn a burokban
Hogy újra megkívánd

Refrén

Na, mondd
Miért ne változhatnánk többen egyé együtt
Ma végre tegyünk félre minden ellentétet
Térjünk egy útra térjünk végre vissza
Közös pályánkon keringve
Bolond hitünkkel forogva
Sokszor kezünket kinyújtva
Vagy a múlttól fuldokolva
Keserű füstbe burkolózva
Elérhetetlenekkel ragyogunk és eljátsszuk
Hogy tetszik
Közben szégyelljük, hogy kik vagyunk
Így lelkünk felemésztik
Egyre feljebb kúszik csillagunk
Nem csillogunk, nem számítunk
De azt az egyet mondd
Meg, hogyha nincsenek kisebbek
A nagyok kinek henceghetnek
Mitől lesztek ti szentebbek
Szebbek, okosabbak, jobbak
Nálam szarabbak is feljebb jutottak, már
Csak ők szoptak
Nyaltak segget, szereztek nagy ismeretséget
Lehetsz gengszter, denszer, mulatós
Csak kussoltasd a népet
Hogy mi kap lehetőséget? A
Könnyen emészthető pép
Ha kéred, kiakasztom állkapcsod, csak nyeljé
Adok még