Fluor Filigran - Október dalszöveg (lyrics)
[Fluor Filigran - Október dalszöveg lyrics]
Fluor Filigran:
Elszállt az örömöm, a bánatom a századom, hé
Ébredj fel a tükörben a fájdalom csak
Egyre nő, az álmokkal, az évekkel
Megyünk előre, kirajzolódom benned
Én a szemedben még látom
Azt az ártatlan embert, apró
Csodákat, mit rejtesz
Tanításokat, mit nem írnak le kezek
Miktől később
A legszebb lesz, mik ma nekünk túl nehezek
Ha csak a negyedén úr leszek
Magammal viszlek, részeg október, figyelj
Mert engem többet nem szánsz viccnek
Megint mit tettünk, most nézd meg
Milyen idegen lett minden
Egymás mellett beszélünk el, és még furcsa
Hogy nem értem
És még furcsa, hogy nem érted Te
Hogy eddig sem értette meg senki
Miért kell mindig több és
Miért nem elég ennyi
Rég elhittem, csak az hős, ki a vesztét hívja
Kit csak úgy győzhet le bárki
Hogyha ő akarja
Már látom, nem szégyen, ha elbuksz testvér
Hisz talpra állsz, bármennyi sérelem ér
Nap: Ezt már nem is te emészted
Hanem ez emészt téged fluor Filigran:
Azt hisszük, velünk nem történhet meg
Ránk annyi minden vár még
Bármikor elérhet a vég
Vaksötétségben nincsen árnyék
Utánad kiálltok, kérlek várj még
Hallasz? miért is hallanál
Hisz más utakon ballagsz
Poros lábnyomod is messze jár
A csillagokkal táncolnál, újjászületnél
Álmod száll a holdnak sötét oldalára
Az éjjel halk zajára
Monoton és rideg, de ma ez ringat
Így megtalálja
Mi az ember vágya, ki az, ki a sarat állja
Félek, mint rabtól a zárka
Mi van ha böjtöl a bőség
Elveszik a részlet ott
Hol egyhangú az egység
Héé, a hazugság nem mentség, tessék, vedd el
Itt a lelkem mindegy, mit csinálok
Reggelre úgyis elfelejtem
Elszállt az örömöm, a bánatom a századom, hé
Ébredj fel a tükörben a fájdalom csak
Egyre nő, az álmokkal, az évekkel
Megyünk előre, kirajzolódom benned
Én a szemedben még látom
Azt az ártatlan embert, apró
Csodákat, mit rejtesz
Tanításokat, mit nem írnak le kezek
Miktől később
A legszebb lesz, mik ma nekünk túl nehezek
Ha csak a negyedén úr leszek
Magammal viszlek, részeg október, figyelj
Mert engem többet nem szánsz viccnek
Megint mit tettünk, most nézd meg
Milyen idegen lett minden
Egymás mellett beszélünk el, és még furcsa
Hogy nem értem
És még furcsa, hogy nem érted Te
Hogy eddig sem értette meg senki
Miért kell mindig több és
Miért nem elég ennyi
Rég elhittem, csak az hős, ki a vesztét hívja
Kit csak úgy győzhet le bárki
Hogyha ő akarja
Már látom, nem szégyen, ha elbuksz testvér
Hisz talpra állsz, bármennyi sérelem ér
Nap: Ezt már nem is te emészted
Hanem ez emészt téged fluor Filigran:
Azt hisszük, velünk nem történhet meg
Ránk annyi minden vár még
Bármikor elérhet a vég
Vaksötétségben nincsen árnyék
Utánad kiálltok, kérlek várj még
Hallasz? miért is hallanál
Hisz más utakon ballagsz
Poros lábnyomod is messze jár
A csillagokkal táncolnál, újjászületnél
Álmod száll a holdnak sötét oldalára
Az éjjel halk zajára
Monoton és rideg, de ma ez ringat
Így megtalálja
Mi az ember vágya, ki az, ki a sarat állja
Félek, mint rabtól a zárka
Mi van ha böjtöl a bőség
Elveszik a részlet ott
Hol egyhangú az egység
Héé, a hazugság nem mentség, tessék, vedd el
Itt a lelkem mindegy, mit csinálok
Reggelre úgyis elfelejtem