Fluorid - Ébredések dalszöveg (lyrics)
[Fluorid - Ébredések dalszöveg lyrics]
Közr drezzick
Fluor:
Itt az ébredések perce
Édes álom vonul messze
Mint egy felhő jön és megy
Talán majd eljön holnap este újra
Mindenki felnő egyszer önként léphet
Majd az útra
Mindenki fellök mégis az gonosz
Ki régen tudta mondta, hogy mi is a helyes
Ha fogom a kezed vezess a kánaán rég üres
Nagyra vágyni felesleges minek kell?
Mit kezdesz pár elkopott tekintettel?
Hitegetésed eredményét most már senki
Nem hiszi el bízni kell a mában
És a holnap árnyékában
Máris ott bújik, mi való, ami tagadhatatlan
Amit kaptam
Ez én vagyok, tudom kicsit szokatlan
Elvált szülők és egy tátongó
Seb maradt bevarratlan
Lehet bűnöm bevallatlan
Itt már minden el van rontva
Nézd! a földön már csak harc van!
Rohanj, repülj velem a holdra!
Másképp történhetett volna
Magadra mondtad ki az átkot
Te is beolvadsz a múltba
Te is átalszod az álmod
Mindenkivel megtörténik
Rémlik bal lábbal kelni fel
A végtelen köd eljön, a
Számban megalszik a tej
Vagy a képtelenség valóra
Válik, megfizetek érte
Aurám beveszi vagy hárítnem sietekmég nem
Drezzick:
Szimatot fogtak a kópok
Itt van az érem elásva
Dobog a szív, azért nem feltárva
Kinek a szó a szerszáma
Az egy emberként küzd, betör
Minden rést majd kitör
Az egyszerűségből levegőbe beszélni nem dicső
Szűk a páholy korán kelő, ki a?
Van ki elmarad, nincs visszaút, ki döntött
Mint egy matrica feltapad
Az ököl visszaütelszakadok
Attól, mi fontos és jól megrág, majd kiköp
Mint egy selejt gombostűt de szúr a vége
(kiélezem egy késsel) halálos
Aranyat ér 24karátos, a kérdés találós
Azonnali hatályos lakályos
Helyen nyugovóra térni
Ébredések sokasága fog az emlékeimben élni
Később bánatunk, bocsánat, igaz
Állítás, hamis vádak
Mégis a vágyak egy újabb
Lépcsőfok felém állnak
Emeleti egérlyukamban nőtt a távlat
Elszállnak hangjaim a szélben
Útjaink elválnak
Fluor:
Dobozokba rejtve
Minden élmény: költözik az elme
Van, mit meghagyok múltamnak
Másnak jobb lesz elfelejtve
Fentről nézz az emberekre, ez egy fertő
Felégetett erdő elégedett senkik közt a
Feltörekvők száma megnő
Elvakulva a szerző és vége lesz a számnak
Előbukkannak hibáink, újabb ébredések várnak
Hisz a dolgok még a helyükön állnak
Minden úgy, mint régen
Hogyha nem tanulsz meg változni
Majd megtanít a szégyen
Mindenkivel megtörténik
Rémlik bal lábbal kelni fel
A végtelen köd eljön, a
Számban megalszik a tej
Vagy a képtelenség valóra
Válik, megfizetek érte
Aurám beveszi vagy hárítnem sietekmég nem
Drezzick:
Forr a tollam, papíromba égetem
Ami végül kedvem szüleménye, jeligéje
Megkötések nélkül
Nap nap után felfedezések gyűlnek
De sok csalódás ér
Az élményeken most marad egy területnyi gyér
Édes semmiségmagamhoz térekszükségét látom
Felnyíló szemeim szegeznek egy pontra
A félhomályon szűrődik át
A hamis sávján, ott én vagyok
Az igazat körül záró kordon, második felvonás
Fluor:
Itt az ébredések perce
Édes álom vonul messze
Mint egy felhő jön és megy
Talán majd eljön holnap este újra
Mindenki felnő egyszer önként léphet
Majd az útra
Mindenki fellök mégis az gonosz
Ki régen tudta mondta, hogy mi is a helyes
Ha fogom a kezed vezess a kánaán rég üres
Nagyra vágyni felesleges minek kell?
Mit kezdesz pár elkopott tekintettel?
Hitegetésed eredményét most már senki
Nem hiszi el bízni kell a mában
És a holnap árnyékában
Máris ott bújik, mi való, ami tagadhatatlan
Amit kaptam
Ez én vagyok, tudom kicsit szokatlan
Elvált szülők és egy tátongó
Seb maradt bevarratlan
Lehet bűnöm bevallatlan
Itt már minden el van rontva
Nézd! a földön már csak harc van!
Rohanj, repülj velem a holdra!
Másképp történhetett volna
Magadra mondtad ki az átkot
Te is beolvadsz a múltba
Te is átalszod az álmod
Mindenkivel megtörténik
Rémlik bal lábbal kelni fel
A végtelen köd eljön, a
Számban megalszik a tej
Vagy a képtelenség valóra
Válik, megfizetek érte
Aurám beveszi vagy hárítnem sietekmég nem
Drezzick:
Szimatot fogtak a kópok
Itt van az érem elásva
Dobog a szív, azért nem feltárva
Kinek a szó a szerszáma
Az egy emberként küzd, betör
Minden rést majd kitör
Az egyszerűségből levegőbe beszélni nem dicső
Szűk a páholy korán kelő, ki a?
Van ki elmarad, nincs visszaút, ki döntött
Mint egy matrica feltapad
Az ököl visszaütelszakadok
Attól, mi fontos és jól megrág, majd kiköp
Mint egy selejt gombostűt de szúr a vége
(kiélezem egy késsel) halálos
Aranyat ér 24karátos, a kérdés találós
Azonnali hatályos lakályos
Helyen nyugovóra térni
Ébredések sokasága fog az emlékeimben élni
Később bánatunk, bocsánat, igaz
Állítás, hamis vádak
Mégis a vágyak egy újabb
Lépcsőfok felém állnak
Emeleti egérlyukamban nőtt a távlat
Elszállnak hangjaim a szélben
Útjaink elválnak
Fluor:
Dobozokba rejtve
Minden élmény: költözik az elme
Van, mit meghagyok múltamnak
Másnak jobb lesz elfelejtve
Fentről nézz az emberekre, ez egy fertő
Felégetett erdő elégedett senkik közt a
Feltörekvők száma megnő
Elvakulva a szerző és vége lesz a számnak
Előbukkannak hibáink, újabb ébredések várnak
Hisz a dolgok még a helyükön állnak
Minden úgy, mint régen
Hogyha nem tanulsz meg változni
Majd megtanít a szégyen
Mindenkivel megtörténik
Rémlik bal lábbal kelni fel
A végtelen köd eljön, a
Számban megalszik a tej
Vagy a képtelenség valóra
Válik, megfizetek érte
Aurám beveszi vagy hárítnem sietekmég nem
Drezzick:
Forr a tollam, papíromba égetem
Ami végül kedvem szüleménye, jeligéje
Megkötések nélkül
Nap nap után felfedezések gyűlnek
De sok csalódás ér
Az élményeken most marad egy területnyi gyér
Édes semmiségmagamhoz térekszükségét látom
Felnyíló szemeim szegeznek egy pontra
A félhomályon szűrődik át
A hamis sávján, ott én vagyok
Az igazat körül záró kordon, második felvonás