Fonyó - Ostoba dalszöveg (lyrics)
[Fonyó - Ostoba dalszöveg lyrics]
Hogy szóljon nekem újra
De ő nem figyelt és azt gondolta
Hogy mehetek a francba kértem én őt arra is
Hogy bocsásson meg újra
De inkább ment a haverokkal
Egy hegycsúcs körútra
Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már
Mégis, ha beválna a mondatod
Mit nekem szólsz naponta
Mivoltom miatt kerülnék egy
Kisebb szemétdombra
Vagy egy "p" betűs helyről
Kéne visszajönnöm újra
De szerencsém, hogy nem válik valóra!
Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már
Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már
Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már
Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már