Fonyó - Ostoba dalszöveg (lyrics)

[Fonyó - Ostoba dalszöveg lyrics]

Talán tegnap volt, mikor arra vártam
Hogy szóljon nekem újra
De ő nem figyelt és azt gondolta
Hogy mehetek a francba kértem én őt arra is
Hogy bocsásson meg újra
De inkább ment a haverokkal
Egy hegycsúcs körútra

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már

Mégis, ha beválna a mondatod
Mit nekem szólsz naponta
Mivoltom miatt kerülnék egy
Kisebb szemétdombra
Vagy egy "p" betűs helyről
Kéne visszajönnöm újra
De szerencsém, hogy nem válik valóra!



Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már

Már elegem van, hogy mit csinálsz, átvernél
Sőt kiabálsz
Nyúzol engem mostohán, a bőrömben rohangálsz
Többet érnék igazán, nem becsülsz meg ostobán
A lelkemet a lelkedért nem adnám… már-már

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez