Fotex KCV szurkolói csapat - Késő dalszöveg (lyrics)

Új tavaszra meleg nyár
Most felhőtlen az égbolt nézd a fákat
Veled virágzik a szél és
Minden szirmot széthord
Kezdetnek ez szép volt, de túl távol
De csak képzelet- nek számítottunk ketten
Ami kipattant egy őrült agyából
Értem, és emlékszem, és nem tudom
Hogy benned mennyi nyomott hagytam
De nem kérdezlek és nem is kell felelni
Menni kéne már, közel a reggel
Holnap másik város vár
A házak, a meztelen táj
Zsebemben a tegnap ablakokat tár ki
Mégse könnyű a tévedést belátni, továbbgördül
A hazugság, nem állíthatod meg, bárki
Nem bújhat el veled, melletted
Bunkerből a világ ellen
Változni szeretnék még, de félek, lehetetlen
Két kezemben van az életem
És tényleg én sem értem
Hogy mi mit hoz ki belőlem, megszegem
Mert megígértem
Megint remegek, pont ettől féltem
Dermedek egy pontra
Kinn, a járda szélén fagyok
Bele a gondolatokba

Refrén:
Megint késő, vár a döbbenet, vigyázz
Semmi se mindegy
Amíg lehet, addig változz, fáj
De bűneidre ébredj megint késő
Várhat bánat és az agyamban a zárlat
Lehajtom fejem, nagy nehezen
De belátom hibámat

A levelek lehullottak
Az esőcseppek tombolnak
Csendben figyelsz mögöttem, tán azt gondolod
Nem hallak mert belemélyültem, őrülten írok
Egyre szélesedő árok
Alakul ki köztünk, én már rég másra vágyok
Hol vannak a tanárok, kik megmondták nekem
Hogy mit kell tennem hol vannak az álmok
Mikért sokszor tűzbe mentem
Hová tűntek el, mondd meg, hol rontottam el
Nem találtam hibát, pedig átnéztem
Ezerszer a leckét
Nem tudtam, hogy ki lát meg
Hogy kinek veszem el a kedvét
Hamar felejtettem, mégis a múlt
Mint legót szedett szét
Apró darabokra, így lettem gyermek játéka
Amit akkor megfogadtam, utamon ma is vezet
Cérna-
Ként a labirintusban, magammal hoztam, húztam
Elveimért mindent megtettem
Békében, háborúban, jóban-rosszban
Fellapoztam könyvem
Utolsó sorig az összes betűt
Rájöttem a lényegre, de már túl sokba került
Egy élettel több, kevesebb, neked ez számít?
Nem tudod miért, de csak őt keresed
Pokolba csábító
Látomás, láthatatlan áldássá vált félelem
Már rég megtettem volna, de túl gyáva vagyok
Nem merem

Refrén

Felszáradtak az esőcseppek
Szenvedtek a levelek
A szél elmosta őket, nincs már mögöttem
Kit szeretek
Mert beleőrültem, egyedül állok, tovább írok
A tanárok rég eltűntek
Tanácsok helyett csak sírok intenek
A hibát megtaláltam, lelkemben a kisgyerek
Elmondaná, de nincs kinek, végtelen sínek
Vezetnek kitéve mindennek, védtelen szívek
Újabb csapásokkal érkeznek
De kinek mennyit érhetsz meg
Annyira szeretnek, meg is gyűlölnek
Ha hasonlítasz rájuk
Rádtalálnak, kapaszkodnak, hogyha
Ragaszkodsz, elüldöznek
Állj meg vagy örökre tűnj el
Túl sok bűnjel látszik
Arcod piros, tested fázik, kérdésem kínos
Hiányzik valami?
Miért reszketsz, magadnak sem mered bevallani
Megöl a tudat, megfojtod magad
Ezt meddig bírod még tartani
Egy hajnali szívverés mellett
Néztem ahogy elmész, igen
Későn döbbentem rá, mit tettem
Mit kellett volna tennem

Refrén