Ganxsta Zolee és a Kartel - 82 forintos dal dalszöveg (lyrics)
[Ganxsta Zolee és a Kartel - 82 forintos dal dalszöveg lyrics]
Zolee: 2016, hogy megy az idő
Én meg azt hazudtam nektek
Baszod hogy nincsen erő
Nincs, a faszt, ezt meg
Azt arrébb teszek, veszek
Ami kell, azt mindent megveszek
Elment a Somló, baszod, elment Fritz
Hullanok a haverok, ez tiszta vicc, faszom
Mint a Pac man úgy megesz minket az infláció
Ez invázió a köbön
Kő kövön nem marad, aki ragad, marad
Többi halad, én meg átütöm a falat
De ti elfeljtitek a nevünk
Amikor csepeg a lé
A szerzői jogdíj meg a mutteromé
De én nem leszek kötelező
Anyag, mint az Ákos
De azt kell mondjam nektek
Hogy ő csak egy rákos daganat a zene testén
Ezen az estén győz az akartom
82 ruppó a dalom
Ref nálam 82 forint ez a dal
Lory: 82 ft a siker titka
Ami nem megy a minőség rovására
Van aki mindent megtesz
Csak hogy megszerezze
De karizma nélkül mehet a süllyesztőbe
Ugatnak a kutyák, de a karaván halad
Neked a csont marad
Neked a Kartel nagy falat
Nem homokra épült a ház miben lakunk
A rivalda fény, a siker az otthonunk
Mi vagyunk a minta, mi vagyunk acél
A Jedik ereje van velünk, kötelez a vér
Kaptunk hideget, meleget, eleget
Hogy feladjuk
De köszönet nektek, hogy még mindig toljuk
Sokan kopizták a nyugati stílust
De nem érezték belűl csak kívül a ritmust
Eltüntek, mint szürke szamár a ködben
Rajtunk nőttek fel
De nem voltak bent a körben
Laca: Most felkóstolok egy nótát hogy
Épp mennyit ér
Addig a tehetségtelen fityfasz
A magasba felér
Anélkül hogy valami maradandót csinálna
Eltűnik a süllyesztőben szép halkan zihálva
Mert pont annyit ér mint
Az egész halom szarja
És a kamu rajongója jó magasról leszarja
Hogy éppen két évet húzott le a toppon
Aztán az összes jutalma pedig
Két doboz bon-bon
Mert lehet hogy a mi nótánk csak 82 ruppó
De huszonkét éve mindig ugyanaz a suttyó
Maradok és leszek így hát ugyanaz a csóró
Akinek a pofája mindig egy
Kurva nagy hangszóró, mert
Üvöltöttem százszor egy párszor meghallották
Egy-két mondatomat a bőrükre varratták
És jöhet itt még bármi és vágják ki a nyelvem
De én egy percre se adtam
El senkinek a lelkem
Én meg azt hazudtam nektek
Baszod hogy nincsen erő
Nincs, a faszt, ezt meg
Azt arrébb teszek, veszek
Ami kell, azt mindent megveszek
Elment a Somló, baszod, elment Fritz
Hullanok a haverok, ez tiszta vicc, faszom
Mint a Pac man úgy megesz minket az infláció
Ez invázió a köbön
Kő kövön nem marad, aki ragad, marad
Többi halad, én meg átütöm a falat
De ti elfeljtitek a nevünk
Amikor csepeg a lé
A szerzői jogdíj meg a mutteromé
De én nem leszek kötelező
Anyag, mint az Ákos
De azt kell mondjam nektek
Hogy ő csak egy rákos daganat a zene testén
Ezen az estén győz az akartom
82 ruppó a dalom
Ref nálam 82 forint ez a dal
Lory: 82 ft a siker titka
Ami nem megy a minőség rovására
Van aki mindent megtesz
Csak hogy megszerezze
De karizma nélkül mehet a süllyesztőbe
Ugatnak a kutyák, de a karaván halad
Neked a csont marad
Neked a Kartel nagy falat
Nem homokra épült a ház miben lakunk
A rivalda fény, a siker az otthonunk
Mi vagyunk a minta, mi vagyunk acél
A Jedik ereje van velünk, kötelez a vér
Kaptunk hideget, meleget, eleget
Hogy feladjuk
De köszönet nektek, hogy még mindig toljuk
Sokan kopizták a nyugati stílust
De nem érezték belűl csak kívül a ritmust
Eltüntek, mint szürke szamár a ködben
Rajtunk nőttek fel
De nem voltak bent a körben
Laca: Most felkóstolok egy nótát hogy
Épp mennyit ér
Addig a tehetségtelen fityfasz
A magasba felér
Anélkül hogy valami maradandót csinálna
Eltűnik a süllyesztőben szép halkan zihálva
Mert pont annyit ér mint
Az egész halom szarja
És a kamu rajongója jó magasról leszarja
Hogy éppen két évet húzott le a toppon
Aztán az összes jutalma pedig
Két doboz bon-bon
Mert lehet hogy a mi nótánk csak 82 ruppó
De huszonkét éve mindig ugyanaz a suttyó
Maradok és leszek így hát ugyanaz a csóró
Akinek a pofája mindig egy
Kurva nagy hangszóró, mert
Üvöltöttem százszor egy párszor meghallották
Egy-két mondatomat a bőrükre varratták
És jöhet itt még bármi és vágják ki a nyelvem
De én egy percre se adtam
El senkinek a lelkem