Ganxsta Zolee és a Kartel - Utolsó utca dalszöveg (lyrics)
[Ganxsta Zolee és a Kartel - Utolsó utca dalszöveg lyrics]
Zolee:
Ez már a reggel vagy még mindig az éjszaka
Egy utolsó utca öcsém az, ami visz haza
Egyedül pörögsz, és nem érted azt
Hogy miért halottak mindenhol a fények
Ébren alszol, neked nem szól senki
Jó lenne mindent most másra kenni
Már nem érzed azt, hogy éget a bélyeg
Mert kivégzett, baszod az anyag téged
Egy rohadt bérházban kiszáradva
Elterülve, és elkaparva
Kísértesz, dehát nem érsz vele semmit
Mert tudod jól azt, hogy mindent elvitt
A kártya, a drog, és ottmarad a pénzed
A haverod spanban kúrja meg a nődet
Egy lövés a karodban véd meg téged
Soha ne tedd meg, soha ne öld meg
Ref az utcák, a terek, a porok, a szerek
Egy adag ott az asztalon az utolsó
És te érzed azt, hogy remeg a térded
Te a földön már embert nem ismersz
És újra csak fortyog a véred
Utálod a holnapodat, tudom jól
És a kezed már ökölbe zárva
Menekülnél, de újra csak itt maradsz
Egy ördögi körbe zárva minden szarod eladod
A haverodat feladod
Így megtalál, látod a sorsod
Eljön a végzet, hogy elvigyen
Mert nyitva van a szaros koporsód
Egy adag vár az asztalon az utolsó
Haver kérlek, hogy ne kérjed
Mert hanyatt basz az anyag
De ne hidd el nekik
Hogy nincs már semmi esélyed
Ref
A parketton, mint egy kibaszott Elvis
Neked már senki nem hisz
Mert túllőttél a célon, haver
Fekszel a földön lent, a hideg acélon
Rohadt rossz idő az, öcsém
Amikor baszod ütköztél a korral
És barátságot kötöttél, haver
Egy nagy adag fehér porral
Ez már a reggel vagy még mindig az éjszaka
Egy utolsó utca öcsém az, ami visz haza
Egyedül pörögsz, és nem érted azt
Hogy miért halottak mindenhol a fények
Ébren alszol, neked nem szól senki
Jó lenne mindent most másra kenni
Már nem érzed azt, hogy éget a bélyeg
Mert kivégzett, baszod az anyag téged
Egy rohadt bérházban kiszáradva
Elterülve, és elkaparva
Kísértesz, dehát nem érsz vele semmit
Mert tudod jól azt, hogy mindent elvitt
A kártya, a drog, és ottmarad a pénzed
A haverod spanban kúrja meg a nődet
Egy lövés a karodban véd meg téged
Soha ne tedd meg, soha ne öld meg
Ref az utcák, a terek, a porok, a szerek
Egy adag ott az asztalon az utolsó
És te érzed azt, hogy remeg a térded
Te a földön már embert nem ismersz
És újra csak fortyog a véred
Utálod a holnapodat, tudom jól
És a kezed már ökölbe zárva
Menekülnél, de újra csak itt maradsz
Egy ördögi körbe zárva minden szarod eladod
A haverodat feladod
Így megtalál, látod a sorsod
Eljön a végzet, hogy elvigyen
Mert nyitva van a szaros koporsód
Egy adag vár az asztalon az utolsó
Haver kérlek, hogy ne kérjed
Mert hanyatt basz az anyag
De ne hidd el nekik
Hogy nincs már semmi esélyed
Ref
A parketton, mint egy kibaszott Elvis
Neked már senki nem hisz
Mert túllőttél a célon, haver
Fekszel a földön lent, a hideg acélon
Rohadt rossz idő az, öcsém
Amikor baszod ütköztél a korral
És barátságot kötöttél, haver
Egy nagy adag fehér porral