GeeTee - Szorongás feat Wonder dalszöveg (lyrics)
[GeeTee - Szorongás feat Wonder dalszöveg lyrics]
Olykor félek mikor mélyen elgondolkozom
De csak én érzem mindig magamban hordozom
A rettegést, hogy mi lesz holnap
Vajon majd ugyanígy állok vagy
A fájdalom igába hajt
Hiába az erő ha legyőzi a szellem
Harcolok agyam ellen, de elesek a csatában
Félek és féltek túl nagy már a tét
Kínszenvedés nekem minden újabb tét
Még küzdök, de remeg kezem lábam
Elérkezett látom hogy szembenézzek vele
Szemembe nézel de üres a tekintet
Néma szavaim félvállról legyinted
Megint egy nap reménykedem majd más lesz
Nem egy újabb teszt mi rémálomba rekeszt
Nem ereszt ez a gondolat, dagasztja gondomat
És folyton fojtogat
: Sokszor fáj viszont sokszor
Észre sem veszem
Hogy kamrába zárva vár zarándok lelkem
Szorongva lépek, szorongva élek
Hiába minden, hiába minden
Sokszor fáj viszont sokszor észre sem veszem
Hogy kamrába zárva vár lelkem
Szorongva lépek, szorongva élek
Hiába minden, hiába minden
Az ami megteremtődött bennem elég krónikus
És az életem ennek köszönhetően elég ironikus
Filozófiai kérdések, hogy mi
Értelme mindennek
Viszont sokszor labilisak alattam a pillérek
Ócska fillérekért adjátok az életeket
Egyszer majd az enyém lesz a terítéketeken
Kilépek a házból hangok ócsárolnak, szólnak
De a gondolat, hogy bámulnak
Barátok árulnak el
Engem felemészt ez az örökös bizalomhiány
Az egész védelmem
A váram csak egy kirakósból áll
Döntsd le hát ne visszakozz
Így is szorongok a feltevések
"talánoknak" barlangjában bolyongok
Ostorozzatok csak végre hagy
Vessem le bőrömet
Mert bemocskolta embereknek
Fűrészalj gyűlölete
Talán figyelnek a szemek, talán
Épp most is nevetnek, talán átbasznak
Kibeszélnek ki tudja mit tesznek
Ez már fóbia félek önmagamtól
Meg a holnaptól, minden hónaptól
Hisz érzem lassan elkezdődik az mi ijesztget
Most egyszerre felzabál
Véget ér a maszkabál, felfedi igaz arcát
Addig nyugtatom magam, kérlek te is nyugtass
Fogd a kezem és végre utat mutass
Potyautas vagyok sok ember életében
Véletlen én lettem kit mindig is gyűlöltem
Üvöltöm a bánatom bár barátom a családom
Meghallgat a szerelmem és ez lassítja halálom
Belátom fura vagyok, de mégsem őrült
Csak most elszabadult elmém hol régen őr ült
Most szabadon kószál és mindent össze zavar
Összerezzenek, mint az őszi száraz avar
Kiráz a hideg, remegek és fázok
De melegség önt el, saját verítékemben ázom
(Nem értek semmit)
Engedjetek el, vegyétek le láncaim
Ne fordítsam a fejem mindig arra
Ahol zajt hallok vagy halk hangok fújnak a
Széllel, mint a sikítás
Vagy csak őrült vagyok?
Anya gyere kell most a csitítás!
Ringass álomba, hagy feledjek pár órára
Rajtad kívül nem számítok másra
Már csak Dórámra, meg barátaimra, de ők
Sokszor nincsenek velem
Olyankor ki vigyáz majd rám
Ki érinti tenyerem?!
És van olyan a szorongó tünetektől
Szüntelen késztetést érzek rá
Hogy magamhoz legyek hűtlen
Sokszor énemből kibújva bántok
Számomra fontosokat
Mert paranoiás képzelgések lesznek
Úrrá rajtam, nem mástól félek sokszor
Hanem magamtól és azt féltem a legjobban
Akiért a harang szól mert bekattantam
Nyugalom kell
Nyugalom hol szorongásom testét leszorítja
De csak én érzem mindig magamban hordozom
A rettegést, hogy mi lesz holnap
Vajon majd ugyanígy állok vagy
A fájdalom igába hajt
Hiába az erő ha legyőzi a szellem
Harcolok agyam ellen, de elesek a csatában
Félek és féltek túl nagy már a tét
Kínszenvedés nekem minden újabb tét
Még küzdök, de remeg kezem lábam
Elérkezett látom hogy szembenézzek vele
Szemembe nézel de üres a tekintet
Néma szavaim félvállról legyinted
Megint egy nap reménykedem majd más lesz
Nem egy újabb teszt mi rémálomba rekeszt
Nem ereszt ez a gondolat, dagasztja gondomat
És folyton fojtogat
: Sokszor fáj viszont sokszor
Észre sem veszem
Hogy kamrába zárva vár zarándok lelkem
Szorongva lépek, szorongva élek
Hiába minden, hiába minden
Sokszor fáj viszont sokszor észre sem veszem
Hogy kamrába zárva vár lelkem
Szorongva lépek, szorongva élek
Hiába minden, hiába minden
Az ami megteremtődött bennem elég krónikus
És az életem ennek köszönhetően elég ironikus
Filozófiai kérdések, hogy mi
Értelme mindennek
Viszont sokszor labilisak alattam a pillérek
Ócska fillérekért adjátok az életeket
Egyszer majd az enyém lesz a terítéketeken
Kilépek a házból hangok ócsárolnak, szólnak
De a gondolat, hogy bámulnak
Barátok árulnak el
Engem felemészt ez az örökös bizalomhiány
Az egész védelmem
A váram csak egy kirakósból áll
Döntsd le hát ne visszakozz
Így is szorongok a feltevések
"talánoknak" barlangjában bolyongok
Ostorozzatok csak végre hagy
Vessem le bőrömet
Mert bemocskolta embereknek
Fűrészalj gyűlölete
Talán figyelnek a szemek, talán
Épp most is nevetnek, talán átbasznak
Kibeszélnek ki tudja mit tesznek
Ez már fóbia félek önmagamtól
Meg a holnaptól, minden hónaptól
Hisz érzem lassan elkezdődik az mi ijesztget
Most egyszerre felzabál
Véget ér a maszkabál, felfedi igaz arcát
Addig nyugtatom magam, kérlek te is nyugtass
Fogd a kezem és végre utat mutass
Potyautas vagyok sok ember életében
Véletlen én lettem kit mindig is gyűlöltem
Üvöltöm a bánatom bár barátom a családom
Meghallgat a szerelmem és ez lassítja halálom
Belátom fura vagyok, de mégsem őrült
Csak most elszabadult elmém hol régen őr ült
Most szabadon kószál és mindent össze zavar
Összerezzenek, mint az őszi száraz avar
Kiráz a hideg, remegek és fázok
De melegség önt el, saját verítékemben ázom
(Nem értek semmit)
Engedjetek el, vegyétek le láncaim
Ne fordítsam a fejem mindig arra
Ahol zajt hallok vagy halk hangok fújnak a
Széllel, mint a sikítás
Vagy csak őrült vagyok?
Anya gyere kell most a csitítás!
Ringass álomba, hagy feledjek pár órára
Rajtad kívül nem számítok másra
Már csak Dórámra, meg barátaimra, de ők
Sokszor nincsenek velem
Olyankor ki vigyáz majd rám
Ki érinti tenyerem?!
És van olyan a szorongó tünetektől
Szüntelen késztetést érzek rá
Hogy magamhoz legyek hűtlen
Sokszor énemből kibújva bántok
Számomra fontosokat
Mert paranoiás képzelgések lesznek
Úrrá rajtam, nem mástól félek sokszor
Hanem magamtól és azt féltem a legjobban
Akiért a harang szól mert bekattantam
Nyugalom kell
Nyugalom hol szorongásom testét leszorítja