Gerendás Péter - Ezerkilencszázötvenhat, te Csillag dalszöveg (lyrics)

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
És szenvedés mégis, mikor átvágtam
A Hősök terén, mosolyognom kellett
Mert nem állt szobor többé a csizmában –

Csütörtök: lázrózsák mindenki arcán
Földváry már kedd este elesett
A Rókus előtt szemközt, az iskola
Padlásán felfegyverzett gyerekek –

Péntek: még több vér, tankok a Ligetnél
Az ütegek torkolattüzeit
Nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
Szépség most nálunk is megszületik –

Hat nap: a kénezett arcú halottak
Apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér) röplapok, szorongás
Szemem előtt kis, tétova szivárvány –

Ölelkezés az Írószövetségben:
Csomagolnak és indulnak haza
Feltépett sínek, utcák és fölöttünk
A szabadság liliom-illata –

Ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc
És ötvenhat: egyszer minden száz évben
Talpra állunk kínzóink ellen bármi
Következik, boldogság, hogy megértem –

És újra péntek: a Dunánál állunk
A nap áttör ködön, füstön talán
Sikerül minden s az alkonyat bíbor
Brokátja Zsuzska lenszőke haján–

És szombat: hajnalban csupa reménység
De estefelé: nyakunkon a kés
A keleti szemhatár mögött mocskos
Felhők, nyugatról álszent röfögés –

Mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
Újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország
Minden völgyét meg dombját ösmerem –

A Bach huszárok tankban tértek vissza:
Eddig sem ápolt, s ha más föld takar
Mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?

Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
Az ifjúságtól mind visszakapom
És otthon, a sötét előszobákban
Kabátom még ott lóg a fogason –

Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék
Nem múlt vagy nékem, nem történelem
De húsom-vérem, lényem egy darabja
Szívem, gerincem – kijöttél velem

Az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
És korlát nincs sehol sem – életemnek
Te adtál értelmet, vad álmokat

Éjjelre és kedvet a szenvedéshez
S az örömhöz te fogtál mindig kézen
Ha botladoztam hányszor ihlettél meg
S nem engedted, hogy kifulladjak vénen –

Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra
Ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett