Gerendás Péter - Zápor után dalszöveg (lyrics)

Perzsel a föld, szédülten felgyúltál
És szobrom ledőlt, mert volt, amit megtudtál
Éget a Nap, átkoz a Hold
Hisz minden csak fénylő smaragd volt
És tombolt a szél, úgy nevettél
Mikor az életemből kimentél

Mélyült a tó, bárcsak meggyónhatnám
Elsüllyedt a szó érveink csónakján
Nem ringatott víz, nem ölelt az ág
Hirtelen hűvös lett a szád
És mindent vittél, úgy siettél
Mikor az életemből kimentél

Zápor után, mindig táncba hív a magány
Pattog a tűz, egy arc néz le rám
Ismerős árnyék a szobám falán

Izzik a kép, emléked hamvad már
Még kicsit fáj, de hiába bántanál
Ha testemen vér, ha lelkemen lánc
S véget nem ér e furcsa tánc
Ha rám dől a fal, lesz majd egy dal
Ami újra kicsit megvigasztal

Zápor után, mindig táncba hív a magány
Pattog a tűz, egy arc néz le rám
Ismerős árnyék a szobám falán

Neked az játék nevetős bús leány
Neked ez játék jéghideg porcelán
Neked ez játék de megunod még talán
Neked ez játék átkozott szép babám