Gerendás Péter - Zápor után dalszöveg (lyrics)
[Gerendás Péter - Zápor után dalszöveg lyrics]
És szobrom ledőlt, mert volt, amit megtudtál
Éget a Nap, átkoz a Hold
Hisz minden csak fénylő smaragd volt
És tombolt a szél, úgy nevettél
Mikor az életemből kimentél
Mélyült a tó, bárcsak meggyónhatnám
Elsüllyedt a szó érveink csónakján
Nem ringatott víz, nem ölelt az ág
Hirtelen hűvös lett a szád
És mindent vittél, úgy siettél
Mikor az életemből kimentél
Zápor után, mindig táncba hív a magány
Pattog a tűz, egy arc néz le rám
Ismerős árnyék a szobám falán
Izzik a kép, emléked hamvad már
Még kicsit fáj, de hiába bántanál
Ha testemen vér, ha lelkemen lánc
S véget nem ér e furcsa tánc
Ha rám dől a fal, lesz majd egy dal
Ami újra kicsit megvigasztal
Zápor után, mindig táncba hív a magány
Pattog a tűz, egy arc néz le rám
Ismerős árnyék a szobám falán
Neked az játék nevetős bús leány
Neked ez játék jéghideg porcelán
Neked ez játék de megunod még talán
Neked ez játék átkozott szép babám