Gerendás Péter - Hetedik ecloga dalszöveg (lyrics)
[Gerendás Péter - Hetedik ecloga dalszöveg lyrics]
Látod-e? Esteledik
S a szögesdróttal beszögelt vadtölgykerítés
Barakk oly lebegő felszívja az este
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
És csak az ész
Csak az ész tudja a drót feszülését
Látod-e drága? A képzelet itt
Az is így szabadul csak
Megtöretett testünket az álom
A szép szabadító oldja fel
És a fogolytábor hazaindul ilyenkor
Rongyosan és kopaszon
Horkolva repülnek a foglyok
Szerbia vak tetejiről, búvó otthoni tájra
Búvó otthoni táj
Ó meg van-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán, s van
Mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörög
Aki balra hever hazatér-e?
Mondd! Van-e ott haza még?
Ahol értik e exametert is
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva
Úgy írom itt a homályban a verset, mint
Ahogy élek, vaksin
Hernyóként araszolgatván a papíron
Zseblámpát, könyvet
Mind elvettek a láger őrei s posta se jön
Ködsz száll csupán alakunkra
Rémhírek és férgek közt él itt francia
Lengyel, hangos olasz, szakadár szerb
Méla zsidó a hegyekben
Szétdarabotl lázas test
S mégis egy életet él itt
Jó hírt vár, szép asszonyi szót
Szabad emberi sorsot
S várja a véget, a sűrű homályba bukót
A csodákat
Fekszem a deszkán, férgek közt, fogoly állat
A bolhák ostroma meg-meg újjul
De a légysereg elnyújtott már este van
Egy nappal rövidebb, lásd újra a fogság
És egy nappal az élet is alszik a tábor
A tájra rásüt a hold
S fényében a drótok újrafeszülnek
S látni az ablakon át
Hogy a fegyveres őrszemek árnya
Lépdel a falra vetődve
Az éjszaka hangjai közben, alszik a tábor
Látod-e drága? Suhognak az álmok
Horkan a felriadó megfordul a szűk helyen
És már újra elalszik fénylik az arca
Csak én ülök ébren
Félig szítt cigarettát érzek a számban
A csókod íze helyett
És nem jön az álom, az enyhet adó
Mert nem tudok én meghalni se
Élni se nélküled immár
S a szögesdróttal beszögelt vadtölgykerítés
Barakk oly lebegő felszívja az este
Rabságunk keretét elereszti a lassú tekintet
És csak az ész
Csak az ész tudja a drót feszülését
Látod-e drága? A képzelet itt
Az is így szabadul csak
Megtöretett testünket az álom
A szép szabadító oldja fel
És a fogolytábor hazaindul ilyenkor
Rongyosan és kopaszon
Horkolva repülnek a foglyok
Szerbia vak tetejiről, búvó otthoni tájra
Búvó otthoni táj
Ó meg van-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán, s van
Mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörög
Aki balra hever hazatér-e?
Mondd! Van-e ott haza még?
Ahol értik e exametert is
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva
Úgy írom itt a homályban a verset, mint
Ahogy élek, vaksin
Hernyóként araszolgatván a papíron
Zseblámpát, könyvet
Mind elvettek a láger őrei s posta se jön
Ködsz száll csupán alakunkra
Rémhírek és férgek közt él itt francia
Lengyel, hangos olasz, szakadár szerb
Méla zsidó a hegyekben
Szétdarabotl lázas test
S mégis egy életet él itt
Jó hírt vár, szép asszonyi szót
Szabad emberi sorsot
S várja a véget, a sűrű homályba bukót
A csodákat
Fekszem a deszkán, férgek közt, fogoly állat
A bolhák ostroma meg-meg újjul
De a légysereg elnyújtott már este van
Egy nappal rövidebb, lásd újra a fogság
És egy nappal az élet is alszik a tábor
A tájra rásüt a hold
S fényében a drótok újrafeszülnek
S látni az ablakon át
Hogy a fegyveres őrszemek árnya
Lépdel a falra vetődve
Az éjszaka hangjai közben, alszik a tábor
Látod-e drága? Suhognak az álmok
Horkan a felriadó megfordul a szűk helyen
És már újra elalszik fénylik az arca
Csak én ülök ébren
Félig szítt cigarettát érzek a számban
A csókod íze helyett
És nem jön az álom, az enyhet adó
Mert nem tudok én meghalni se
Élni se nélküled immár