Gerendás Péter - Kasba dalszöveg (lyrics)
[Gerendás Péter - Kasba dalszöveg lyrics]
Az újhold görbe tőre felhasítja
Az ég violapiros pókhasát
Az esti árnyak Hárún ár-Rásídja
Már osztogatja a sok álruhát
A kasba éled utca, tér, sikátor
Fölött az alkony mézgás és nehéz
Az ópiumbarlangból füst szivárog
S csókra nyújtja libegő kezét
A báron kövér kalmár sétál végig
Zöld vízihulla szeme, mint az ón
Ott angol orvos: illatokon él itt
Meg boldogságán fenn a dobogón
Hastáncosnő kávátlan kőkutacska
A köldöke benn árnyak ágboga
Lihegve, mintha még vizet kutatna
Bámul bele egy szökött katona
Dobzene árad s fáklyafüst a térről
A kardnyelő hasán a hold a vért
A mesemondó körül sűrű félkör
Az ajkak nyílnak: Szindbád hazatért
Egy tuareg ül a nagy falnak háttal
S a látványt nézi, negyven napja már
S egyszerre mindez: dobszó, tőrök, fátylak
S fátylak mögött a női szem bazár
Réztálak, mentaillat, pálmakertek
Mélyzöld árnyékok és fehér falak
Őrült körtáncot lejtenek fejedben
Míg szédít, őrjít, vonz az áradat
És hív: – Hazád rom, nőd hervadó locska
Munkád hitványság, életed gyötör:
Jöjj és merülj e mély sikátorokba
Hol kéj az élet s a halál gyönyör
– Nincs rend s törvény e nyüzsgő ázalagban
Hazád felől nem ér be hír, se szó
Pusztulj el
Halj meg s kelj fel száz alakban:
Van vénen is reinkarnáció
– A mór fürdőben vetkezd le a múltat
Köpj a morálra (hitvány szóbeszéd)
Nevedet dobd el (régesrég meguntad)
S ejtsd rá az emlék gyűrött szőttesét
– Eszméidet akaszd a szögre (rongyok
Mit zsibvásáron aggattak reád)
Ne fordulj vissza s légy még egyszer boldog
Mezítlen ifjan, ahogy szült anyád
– Légy csempész, tolvaj, kerítő, halárus
Szeress fiút, lányt – hidd meg, egyremegy –
Rabolj vagy gyilkolj s karold át halálos
Ölelkezéssel ezt a várhegyet
– Avagy vadabb vég vonz s az élet úntat?
Szerezd meg mindjárt mit szíved kíván:
Lila függőágyán az ópiumnak
Vagy zöld nyeregben az abszint lován
– Vagy csak maradj így, ne mozdulj és nézzed
Hallgasd sosemvolt madarak dalát
Míg homlokod körül a csillagképek
Csörögnek, mint éretlen datolyák
Az ég violapiros pókhasát
Az esti árnyak Hárún ár-Rásídja
Már osztogatja a sok álruhát
A kasba éled utca, tér, sikátor
Fölött az alkony mézgás és nehéz
Az ópiumbarlangból füst szivárog
S csókra nyújtja libegő kezét
A báron kövér kalmár sétál végig
Zöld vízihulla szeme, mint az ón
Ott angol orvos: illatokon él itt
Meg boldogságán fenn a dobogón
Hastáncosnő kávátlan kőkutacska
A köldöke benn árnyak ágboga
Lihegve, mintha még vizet kutatna
Bámul bele egy szökött katona
Dobzene árad s fáklyafüst a térről
A kardnyelő hasán a hold a vért
A mesemondó körül sűrű félkör
Az ajkak nyílnak: Szindbád hazatért
Egy tuareg ül a nagy falnak háttal
S a látványt nézi, negyven napja már
S egyszerre mindez: dobszó, tőrök, fátylak
S fátylak mögött a női szem bazár
Réztálak, mentaillat, pálmakertek
Mélyzöld árnyékok és fehér falak
Őrült körtáncot lejtenek fejedben
Míg szédít, őrjít, vonz az áradat
És hív: – Hazád rom, nőd hervadó locska
Munkád hitványság, életed gyötör:
Jöjj és merülj e mély sikátorokba
Hol kéj az élet s a halál gyönyör
– Nincs rend s törvény e nyüzsgő ázalagban
Hazád felől nem ér be hír, se szó
Pusztulj el
Halj meg s kelj fel száz alakban:
Van vénen is reinkarnáció
– A mór fürdőben vetkezd le a múltat
Köpj a morálra (hitvány szóbeszéd)
Nevedet dobd el (régesrég meguntad)
S ejtsd rá az emlék gyűrött szőttesét
– Eszméidet akaszd a szögre (rongyok
Mit zsibvásáron aggattak reád)
Ne fordulj vissza s légy még egyszer boldog
Mezítlen ifjan, ahogy szült anyád
– Légy csempész, tolvaj, kerítő, halárus
Szeress fiút, lányt – hidd meg, egyremegy –
Rabolj vagy gyilkolj s karold át halálos
Ölelkezéssel ezt a várhegyet
– Avagy vadabb vég vonz s az élet úntat?
Szerezd meg mindjárt mit szíved kíván:
Lila függőágyán az ópiumnak
Vagy zöld nyeregben az abszint lován
– Vagy csak maradj így, ne mozdulj és nézzed
Hallgasd sosemvolt madarak dalát
Míg homlokod körül a csillagképek
Csörögnek, mint éretlen datolyák