Gerendás Péter - Koldusdal dalszöveg (lyrics)

Étlen, szomjan, megköpdösve s kizárva
Sántán, bénán, süketen és vakon
Járunk koldusdalunkkal házról-házra
Jeges télidőn s izzó nyárnapon

Ágyunk a kő, a könny a feleségünk
Borunk az árok, ételünk a sár
De néhanap egy boldog házhoz érünk
Hol a szakácsnő bő moslékra vár

Ilyenkor csak zabálunk és böfögve
Iszunk és aztán, sok veszett bolond
Bénán bokázunk s elmondjuk röhögve
Hogyan rohadt le orrunkról a csont

De ha oly házhoz érünk, hol kidobnak
S ahol kenyér helyett szitkot kapunk:
Onnan némán megyünk el, de titokban
A falra egy keresztet mázolunk

Tovább megyünk a végtelen világnak
S megdöglünk egyszer egy vén csűr alatt
A férgek undorodva megzabálnak
De a kereszt a házon ott marad

S egy lámpátlan, vad téli éjszakában
Lesz egy barátunk még, ki arra tart
Megáll a háznál, körbe járja
Megáll megint s fölgyújtja majd