Gerendás Péter - Ötezeréves kő dalszöveg (lyrics)
[Gerendás Péter - Ötezeréves kő dalszöveg lyrics]
Mint elhagyott, bánatos szerető
Néha zápor verte, a nap is égette
De csak ott állt büszkén a kő
Aztán egy szép napon
Fegyverek hangja szólt a faluból
S csak úgy jöttek fel a dombon a katonák
Vörös eső áztatta a földet a szerpentinúton
S a sötétben gyerek sírt valahol
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető
Óriási zűrzavar lett, s gyűlölni
Kezdték a követ, felgyújtották a nagy hegyet
És percek alatt lett a
Gyönyörű tájból rozsdatemető
De csak ott állt büszkén a kő
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető
Sokáig próbálták széttörni a követ
De túl kemény volt, s nem lehetett
Volt ki testével védte, s
Egy bokor mögé rejtette
De egy másik a titkát felfedte
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető
Ötezeréves kő, nem fog rajta az idő
Hiába jön viharfelhő
Hiába omlik rá a hegytető