Gergely Éva - Fordítva élek dalszöveg (lyrics)

Meglehet, hogy tévedek
De fáradtabb már nem lehet
Az arcom itt, a kirakat üvegében
Bentről néznek, azt hiszem
Én nem látom, de ők igen nem ismernek engem
Magamra én sem ismerek

És lassan tovább indulok
De félek, messzire nem jutok
Anélkül, hogy újra- és újraéljem
Piros volt a lámpa, és rutinból tükörbe néz
Ahogy megláttalak
Tudtam csak az a perc volt a miénk

Én fordítva élek azóta, igen
Hogy megláttam arcodat a tükörben
Azóta fordítva élek ami fent volt, az lent
Ami lassú volt, most gyorsan pereg
Én fordítva élek azóta, igen
Hogy megláttam arcodat a tükörben
Azóta fordítva élek ami fent volt, az lent
Ami kint, az bent, itt a szívemben

Nem tudom, hogy álmodom
Vagy tényleg visszafelé forog az óramutató?
Hogy lehet éjfél délben?
Azt sem tudom, hogy vagyok?
Ébren, vagy csak álmodom?
Összefolynak nappalok és éjszakák, tudod?

Érkezik a villamos, a megállóban bámulom
Hogy kinyílik az ajtó, és én éppen leszállok
Megjöttem, vagy itt vagyok?
Érkezem, vagy indulok?
Nem teljes a kép nélküled, és az is zavaros

Én fordítva élek azóta, igen
Hogy megláttam arcodat a tükörben
Azóta fordítva élek ami fent volt, az lent
Ami lassú volt, most gyorsan pereg
Én fordítva élek azóta, igen
Hogy megláttam arcodat a tükörben
Azóta fordítva élek ami fent volt, az lent
Ami kint, az bent, itt a szívemben

Fordítva élek nappal sötétben
Éjszaka fényben mert kereslek téged