GHP - Fáj még dalszöveg (lyrics)

Sok minden padlóra küldött már
Sok mindent átéltem
Mégis az 'ég veled' az a
Szó amitől igazán féltem
Meghalt bennem valami amikor megtudtam
Azt hogy a sok értékes
Együtt töltött pillanatodat kidobtad
Az ablakon, hiába ugrottam vissza szerezni
El kell őt engedni ha már
Soha többé nem fog szeretni
Örömteli pillanatokat nem lehet
Könnyű számomra feledni
Ezért próbálok a part másik oldalára evezni
Sok vizesésen át, még ha fúj is a szél
Mikor könny mossa szemem
De már csak feledni szeretnék
És végleg végezni, a
Fájdalmakat megszüntetni
Emlékek törölni, a tekintet eltüntetni
Mint egy kártyavár ugy összedölt az egész
Csak a jelenre és jövőre figyelek
Mig a mult megemészt
Addig megyek előre majd és a
Reményt magam előtt tolom
Míg nem találok rá és
Megállok egy holtbiztos ponton

Szakadó esőben képekkel tele
Azon töprengek ki lehet most vele
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen
Ott fekszik boldogan másnak ölében
Másnak ölében mosollyal az arcán
Fáj hogy már senki sem vár rám
Senki se vár rám, ez maradt nekem
Bánattal tele az életem

Fáj mikor rád gondolok, és
Azt kivánom itt legyél
Fáj folyton várni hogy még
Mindig létezik remény
Szenvedés útját járom sorsom
Nem ismer kegyelmet
De akkor jössz rá mit veszítettél
Ha ő már végleg elment
Felejteni kéne már de a szivem
Még nem enged el
Mostanra más kezét fogod, és
Más mellett ébredel
Könnycseppek vizesése árassza el
Ha visszaemlékszek
Próbálok erős maradni de azt
Sem tudom mit érzek
Szerelmünk íze édes volt végére
Meg keserű lett
Sok idő elteltével szivem még
Mindig érted lüktet
Számomra nem maradt más tőled csak egy emlék
Visszahuznám az időt lehet
Hogy boldog lennék
Jó lenne ha itt lennél és
Újra foghatnám két kezed
Idővel rájöttem felejteni téged nem lehet
Bárhol is légy a szivem csak te érted ver
Tudnod kell kicsim soha nem feledlek el

Szakadó esőben képekkel tele
Azon töprengek ki lehet most vele
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen
Ott fekszik boldogan másnak ölében
Másnak ölében mosollyal az arcán
Fáj hogy már senki sem vár rám
Senki se vár rám, ez maradt nekem
Bánattal tele az életem

Kifutott alólam a talaj, földre kerültem
Elvesztettem azt a személyt, kit
A legjobban szerettem
Annyit mondtam csak neki, legyen vége
Bár azt gondolom el se kell
Mondanom mennyire is fáj
Minden ő rá emlékeztet, a zene, a szép táj
Lelkem tükörképét nem látom, mert
Rajta a homály
Nem lelek semmi jót nincs semmiben vigaszom
Megutáltam az életet, nélküle feladom
Hiányzik a mosolya, hiányzik ő és mindene
Az embernek a szerelme nélkül
Nincsen semmilye se
Szomorúan élek egyedül a mindennapokon
Szeretném látni még a mosolyt az arcodon
Ne haragudj hogy bánottalak, de
Tovább kell lépni
Sikerülhet csak hinni kell és újra szeretni
Tudom hogy nehéz de a szived
Újra ki kell tárd, hogy minden jobb legyen
Az életet majd szebbnek lásd

Szakadó esőben képekkel tele
Azon töprengek ki lehet most vele
Ki lehet most vele, mit csinálhat éppen
Ott fekszik boldogan másnak ölében
Másnak ölében mosollyal az arcán
Fáj hogy már senki sem vár rám
Senki se vár rám, ez maradt nekem
Bánattal tele az életem