Gájer Bálint - Világítótorony dalszöveg (lyrics)

Mikor az élet viharos tenger
S a lélek kihajóz
Sodor a hullám és szakad az főárbóc

Ott valami jel kell, valami őrfény
Egy biztos part, ahol a múlt él
Vagy ahova szíved tart

Te vagy a fényem rég, akit látok mindig
Aki a csúcsról már rám vigyáz

Bárhogy tép a vihar, a zápor még
Én nem adom fel
Csak követem lényed hívó fényét

Fújhat szél, a szívem már úgy sem fél
Mert tudom, hogy rám vársz!
Tudom, hogy rám vársz!

Ezeregy hullám, ezeregy zátony
Csak táncol a hajó, sehol a szélcsend
Sehol egy hívó szó!

Csak Te vagy a támpont
A sohase múló biztos cél, veled a lelkem
A szerelem partján él

Minek csillagfény, amíg látlak Téged?!
Te vagy bennem már, a Nap, a Hold!

Bárhogy tép a vihar, a zápor még
Én nem adom fel
Csak követem lényed hívó fényét

Fújhat szél, a szívem már úgy sem fél
Mert tudom, hogy rám vársz!
Tudom, hogy rám vársz!

Fent, hova zaj már fel sem ér
Ahol kék az égbolt
Vezet fényed, mint egy láng haza hozzád

Bárhogy tép a vihar, a zápor még
Én nem adom fel
Csak követem lényed hívó fényét

Fújhat szél, a szívem már úgy sem fél
Mert tudom, hogy rám vársz!
Tudom, hogy rám vársz!

Te vagy a támpont! Te vagy az őrfény!