Gálvölgyi János - Bohócdal dalszöveg (lyrics)

Tapsolt a közönség és hangosan hahotázott
A zenekar tust húzott
Majd felállva tovább játszott
A fejvéd megrezdült, a
Karmester könnye hullt
Ott állt a porondon a Bohóc és a múlt

A púder megfakulva elpihent a ráncon
Arcán egy fél mosollyal megroggyant a lába
És mégis a fénybe lépve felrémlett a múlt
Egy régi dalba kezdett s kóchajába túrt

Egy mosoly többet ér, mint bármi más
Ha nevetsz megszépülhet a világ
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd
Könnyeid ne lássa senki más

Bohócnak lenni szép és nagy
Jutalma a sorsnak
Nevetve néz a nép, s a végén megtapsolnak
A bánat elrepül, ha kifestett magad
Itt minden rendben van, csak sírni nem szabad

Egy mosoly többet ér mint bármi más
Ha nevetsz megszépülhet a világ
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd
Könnyeid ne lássa senki
Könnyeid ne lássa senki más

Egy mosoly többet ér, mint bármi más
Ha nevetsz megszépülhet a világ
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd
Könnyeid ne lássa senki
Könnyeid ne lássa senki más

Egy mosoly többet ér, mint bármi más
Ha nevetsz megszépülhet a világ
Csak most az egyszer még, nehogy elhibázd
Könnyeid ne lássa senki
Könnyeid ne lássa senki más