Ágnes Vanilla - A félelmetes angyal dalszöveg (lyrics)
[Ágnes Vanilla - A félelmetes angyal dalszöveg lyrics]
A félelmetes angyal ma láthatatlan
És hallgat bennem, nem sikolt
De nesz hallatszik, felfigyelsz
Csak annyi, mintha szöcske pattan
Szétnézel s nem tudod ki volt
Ő az csak újra óvatos ma készül
Védj meg, hiszen szeretsz szeress vitézül
Ha vélem vagy lapul, de bátor
Mihelyt magamra hagysz kikél a lélek
Aljából és sikongva vádol
Az őrület úgy munkál bennem, mint a méreg
S csak néha alszik bennem él
De rajtam kívül is mikor fehér
A holdas éj, suhogó saruban
Fut a réten s anyám sírjában is motoz
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
S felveri suttog neki, lázítva fojtón:
Megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
Sorjukra váró lapjait már tőle függ örökre
Meddig s hová szava
Mint vízbe kő, hullott szívembe
Tegnap éjszaka gyűrűzve, lengve és pörögve
Nyugodni készülődtem éppen
Te már aludtál meztelen
Álltam, mikor megjött az éjben
S vitázni kezdett halkan itt velem
Valami furcsa illat szállt s hideg
Lehellet ért fülön "Vetkezz tovább! -
Így biztatott, - ne védjen bőr sem
Nyers hús vagy úgyis és pucér ideg
Nyúzd meg magad, hiszen bolond
Ki bőrével, mint börtönével henceg
Csak látszat rajtad az, no itt a kés
Nem fáj, egy pillanat csupán
Egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés
És hallgat bennem, nem sikolt
De nesz hallatszik, felfigyelsz
Csak annyi, mintha szöcske pattan
Szétnézel s nem tudod ki volt
Ő az csak újra óvatos ma készül
Védj meg, hiszen szeretsz szeress vitézül
Ha vélem vagy lapul, de bátor
Mihelyt magamra hagysz kikél a lélek
Aljából és sikongva vádol
Az őrület úgy munkál bennem, mint a méreg
S csak néha alszik bennem él
De rajtam kívül is mikor fehér
A holdas éj, suhogó saruban
Fut a réten s anyám sírjában is motoz
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
S felveri suttog neki, lázítva fojtón:
Megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
Sorjukra váró lapjait már tőle függ örökre
Meddig s hová szava
Mint vízbe kő, hullott szívembe
Tegnap éjszaka gyűrűzve, lengve és pörögve
Nyugodni készülődtem éppen
Te már aludtál meztelen
Álltam, mikor megjött az éjben
S vitázni kezdett halkan itt velem
Valami furcsa illat szállt s hideg
Lehellet ért fülön "Vetkezz tovább! -
Így biztatott, - ne védjen bőr sem
Nyers hús vagy úgyis és pucér ideg
Nyúzd meg magad, hiszen bolond
Ki bőrével, mint börtönével henceg
Csak látszat rajtad az, no itt a kés
Nem fáj, egy pillanat csupán
Egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés