Ágnes Vanilla - Előhang egy \"monodrámához\" dalszöveg (lyrics)
[Ágnes Vanilla - Előhang egy \"monodrámához\" dalszöveg lyrics]
Kérdeztek volna magzat-koromban
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!
Nem ringat és nem ápol, - ellenemre van!
És mégis itt vagyok a fejem rég kemény
S tüdőm erősödött csak
Hogy annyit bőgtem én
A vörheny és a kanyaró
Vörös hullámai mind partra dobtak
Egyszer el akart nyelni, -
Aztán kiköpött a tó
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő
A lucskos és rejtelmes gépezet
Hogy szolgál ó miért? S a bimbózó virág-
Nem nyílik még húsomban most a rák
Születtem itt vagyok felnőttem s mire?
Ígértek néked valamit? Kérdeztem egyszer én
Magamban még süldőkoromban
S mindjárt feleltem is:
Nem senki semmit nem ígért
S ha nem ígért, a senki tudta mért
Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy
S lenn vár a gőzt lehelő iszap
A hallgatag növények szerelme emberibb
A madár tudja tán, hogy mi a szabadság
Mikor fölszáll a szél alá
És ring az ég hullámain
A hegyek tudják hogy mi a méltóság
Hajnalban, alkonyatkor is
A lomhán elheverő hegyek
Hegy lettem volna, vagy növény, madár
Vigasztaló, pillangó gondolat
Tűnő istenkedés ma már
Az alkotás is rámszakad
Kérdeztek engem? Számbavettek
Ó, a szám a hűvös és közömbös!
Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret
Csak-megfojt
Nézd, én vagyok nem egy, nem kettő
Nem három és nem százhuszonhárom
Egyedül vagyok a világon
Én én vagyok
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem
Gép vagy hiába sziszegsz én csináltalak
Én vagyok s általam te hiába sziszegsz
Én vagyok szétszedlek és te nem vagy
Nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!
Én én vagyok, én én vagyok
Megőrülök, én én vagyok, én én
Megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak, s neked én te vagyok
S te én vagy magadnak, két külön hatalom
S ketten mi vagyunk de csak ha vállalom
Ó, hadd leljem meg végre honnomat!
Segíts vigasztaló, pillangó gondolat!
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell
Érett gyümölcsök inganak az ágakon
A lepkét könnyű szél sodorja, száll
Érik bennem, kering a halál
Ring a gyümölcs, lehull ha megérik
Füstölg a halál élni szeretnék
Lélek vagyok arkangyalok égi haragja
Ég bennem, riaszt a világ
Sűrű erdő kerít, porfelhőben a távoli nyáj
Porfelhőben a nyáj porkoszorús katonák
Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ
Ringass emlékkel teli föld
Takarj be! védj, villámmal teli ég!
Emelj fel emlék!
Lélek vagyok élni szeretnék!
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem: nem kell a világ! goromba!
Nem ringat és nem ápol, - ellenemre van!
És mégis itt vagyok a fejem rég kemény
S tüdőm erősödött csak
Hogy annyit bőgtem én
A vörheny és a kanyaró
Vörös hullámai mind partra dobtak
Egyszer el akart nyelni, -
Aztán kiköpött a tó
S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő
A lucskos és rejtelmes gépezet
Hogy szolgál ó miért? S a bimbózó virág-
Nem nyílik még húsomban most a rák
Születtem itt vagyok felnőttem s mire?
Ígértek néked valamit? Kérdeztem egyszer én
Magamban még süldőkoromban
S mindjárt feleltem is:
Nem senki semmit nem ígért
S ha nem ígért, a senki tudta mért
Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy
S lenn vár a gőzt lehelő iszap
A hallgatag növények szerelme emberibb
A madár tudja tán, hogy mi a szabadság
Mikor fölszáll a szél alá
És ring az ég hullámain
A hegyek tudják hogy mi a méltóság
Hajnalban, alkonyatkor is
A lomhán elheverő hegyek
Hegy lettem volna, vagy növény, madár
Vigasztaló, pillangó gondolat
Tűnő istenkedés ma már
Az alkotás is rámszakad
Kérdeztek engem? Számbavettek
Ó, a szám a hűvös és közömbös!
Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret
Csak-megfojt
Nézd, én vagyok nem egy, nem kettő
Nem három és nem százhuszonhárom
Egyedül vagyok a világon
Én én vagyok
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem
Gép vagy hiába sziszegsz én csináltalak
Én vagyok s általam te hiába sziszegsz
Én vagyok szétszedlek és te nem vagy
Nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél
S szolgálni fogsz, hiába sziszegsz!
Én én vagyok, én én vagyok
Megőrülök, én én vagyok, én én
Megcsúszom a végén!
Én én vagyok magamnak, s neked én te vagyok
S te én vagy magadnak, két külön hatalom
S ketten mi vagyunk de csak ha vállalom
Ó, hadd leljem meg végre honnomat!
Segíts vigasztaló, pillangó gondolat!
Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell
Érett gyümölcsök inganak az ágakon
A lepkét könnyű szél sodorja, száll
Érik bennem, kering a halál
Ring a gyümölcs, lehull ha megérik
Füstölg a halál élni szeretnék
Lélek vagyok arkangyalok égi haragja
Ég bennem, riaszt a világ
Sűrű erdő kerít, porfelhőben a távoli nyáj
Porfelhőben a nyáj porkoszorús katonák
Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ
Ringass emlékkel teli föld
Takarj be! védj, villámmal teli ég!
Emelj fel emlék!
Lélek vagyok élni szeretnék!