GORLO VOLKA - Tarantínó dalszöveg (lyrics)

Teregettél eleget a szennyesekért
Vállon veregettek elegen s a jó nevedért
Pofont még nem kaptál a sorstól
Ki ne lógj most a sorból

Szeretetjárvány törj ki végre
Kínlódunk itt szarul
Kígyó tekereg s a lábszáramra szorul
Mondanék még pár szót:
Ne csak a hős halálát gyászold

Előbújni merészség, ezt érted teszem
Remeg a lábam, kezem
Talán még észreveszem: új ruhában
Napba nézni mintha
Elevenen égetem bőröm a tenyeremen
Elfogadni nehézség
Egyszer majd minden véget ér
Hiszen a legszebb dolog az életben
Ha kikacsintasz és véletlen látni fogod Őt

Lehettem volna neked én a rejtély a fákon
Annyit érek, mint halotton a csók a szádon
Mikor én úgy tapadtam hozzád
Mint a fecskefészek
A labirintus is egyenes annak, ki részeg

Elhagytam a cipőm s fent ülök az ágon
Illeg billeg és szívem nevet a világon
Hogy a hős szerelmes pórul jár
Mer’ kettőt nem mer lépni
Ha hullával hálsz, jobban jársz!
A helyzet így néz ki

Te vagy az a lány
Ki már nem mosolyog a képen
Te vagy az a lány, akit én elengedtem éppen
Te vagy az a valaki, kinek a szavát issza
De ismeretlen ismerősként már nem
Is néz vissza
Te vagy az a fiú, ki szeretnék lenni néha
Uralkodtál magadon alkalomadtán és ha
Ezer verset kezdtél írni utolsó sor nélkül
Gondolatban befejezted gyöngeséged jeléül