Greddi - Képtelen Képek dalszöveg (lyrics)
[Greddi - Képtelen Képek dalszöveg lyrics]
Greddi
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág
Ha kinézek az ablakon
Mér nincs azon a kurva fán ág
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is
A sötét felhők már megijesztenek engem
Pedig régen nem voltam ilyen félős
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton
Én döntöm el, nem kell segíteni
Boldogulok egyedül is asszem
Már nem vagyok az a sasszem
Már nem vágyom megértésre
Megértem én magam, és téged
Bár nincsenek szélek
Bár középről kezdek mindent én
Nincs ki megértene téged
Egyedül maradtál egyedül, mert átvertek
Nem ezerszer, legalább százszor
Nem kereshettél menedéket akárhol
Csak egy percet kértél, de nem kaptál
Most mondanád azt, hogy én vagyok
Ki neked tesz keresztbe
De csak nyugodt szívvel
Készülök a szerepemre
Ez lennék én, sajnálom
Tudom átmentem azon a bizonyos határon
A szabályokról nem is beszélve
Merészen, szemtelenül áthágom
A valóság már nem kell strassztus
Élek amíg élek, ez az én filóm
A talajról ellépek
Míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek
Greddittel, s körbeveszik
Az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták
Elvették tőled mi táplált (héj)
Elindultam egy erős úton, hol
A felhők sötétek
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre
Mert én voltam a kakukktojás a történetben
Mert én sem vagyok a
Tökéletes alkotásnak tükre
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem
Nem érdekel
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám
Dolgokkal kéne inkább
Például: nincsen tintám, mert
Nem papírra írok
Ennyit bírok tessék, egy virtuális
Könyv mit vezetek
Érzelmekkel szemezek reggel, délben
Este, képekkel képtelennel
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít
Megengedek magamnak bármit, felnőttem
Valamelyest beteljesítettem életem
A kést sohasem éleztem
Én mindig élni akartam, mert
Kaptam egy esélyt
Mienk halasszam későbbre, nem tudom
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom
Ez van de a késem nem élezem én
Elindultam egy erős úton, hol
A felhők sötétek
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek
Csak a halmaz bővül, a tetőfokára hág
Ha kinézek az ablakon
Mér nincs azon a kurva fán ág
Segít a szalag korlát, de ha valami baj van
Nem kell messze menned, közel van az Á2 is
A sötét felhők már megijesztenek engem
Pedig régen nem voltam ilyen félős
Én tudom, hogy mit rontok el a hosszú úton
Én döntöm el, nem kell segíteni
Boldogulok egyedül is asszem
Már nem vagyok az a sasszem
Már nem vágyom megértésre
Megértem én magam, és téged
Bár nincsenek szélek
Bár középről kezdek mindent én
Nincs ki megértene téged
Egyedül maradtál egyedül, mert átvertek
Nem ezerszer, legalább százszor
Nem kereshettél menedéket akárhol
Csak egy percet kértél, de nem kaptál
Most mondanád azt, hogy én vagyok
Ki neked tesz keresztbe
De csak nyugodt szívvel
Készülök a szerepemre
Ez lennék én, sajnálom
Tudom átmentem azon a bizonyos határon
A szabályokról nem is beszélve
Merészen, szemtelenül áthágom
A valóság már nem kell strassztus
Élek amíg élek, ez az én filóm
A talajról ellépek
Míg megmagyarázhatatlan szélek öveznek
Greddittel, s körbeveszik
Az erőfitogtatás elmaradt a
Beavatásnál, mertre is vágták
Elvették tőled mi táplált (héj)
Elindultam egy erős úton, hol
A felhők sötétek
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek
Jeleztem már, rossz fát tettél a tűzre
Mert én voltam a kakukktojás a történetben
Mert én sem vagyok a
Tökéletes alkotásnak tükre
Hogy jössz-e velem, már nem kérdezem
Nem érdekel
Minek foglalkozzak ezzel, mikor vidám
Dolgokkal kéne inkább
Például: nincsen tintám, mert
Nem papírra írok
Ennyit bírok tessék, egy virtuális
Könyv mit vezetek
Érzelmekkel szemezek reggel, délben
Este, képekkel képtelennel
Lehet másoknak hangzik, de nekem nem számít
Megengedek magamnak bármit, felnőttem
Valamelyest beteljesítettem életem
A kést sohasem éleztem
Én mindig élni akartam, mert
Kaptam egy esélyt
Mienk halasszam későbbre, nem tudom
Egy hosszú úton lesznek ellenőrző pontok
Ez tény, és ha lebukom
Ez van de a késem nem élezem én
Elindultam egy erős úton, hol
A felhők sötétek
Bár középről kezdektől bé, nincsenek szélek
Az ég hold kockái nem kékek, de még élek
A ziccert kihagyni vétek, Képtelen képek