Gregor József - Rágalomária (Sevillai borbély) dalszöveg (lyrics)

Lágy kis szellő, lebbenve szálló
Szárnya sincsen, könnyedén támad
Észrevétlen, szépen árad
Indul, mint egy csöpp lehelet
S halkan sugdolózni kezd
Szépen lassan, épp hogy moccan
Zümmögően, súgva-búgva
Zizegően, döngicsélve
Háztól fürgén röppen házig
Óhatatlan fülbe mászik
Agyvelőbe fészkelődik
Menthetetlen benne rezg

És ha egy szájból kiröppen:
Adják, hordják egyre többen
Félénksége egyre csökken
Erre szökken, arra szökken
S hogyha már zúgó, didergő
Mint vihar kezén az erdő
Hogy süvölt és megreszkettet
Rémülettel látod ezt
Végre bömböl, zendül, harsog
Arad és nem látni partot
Dörgő orkán, szörnyű szárnyú
Olyat robban, mint az ágyú
Irgalmatlan végítélet
Mindent végromlásba veszt
És e rágalomnak tárgya
Ronggyá tépve, elcsigázva
Szörnyen össze-vissza törve
Pellengéren pusztul el, úgy pusztul el