Gubik Mira - Nem sírok, meg ne tudja más (La montagne de l'amour) dalszöveg (lyrics)

Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá

Nem sírok, meg ne tudja más
Hogy fáj a titkos búcsúzás
Mert holnap vár reám az út
Mely kéklő messzeségbe fut
Elrabolnál messzi, távol
De a szívem érted lángol
Nélküled már könnyem sincsen
Mégis el kell mennem innen
Menni, menni, menni kell
A távol soha nem pihen
Nem bánja, kérdi senki sem
Hogy vérzik érted a szívem

Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá

Ne jöjj utánam, ne küldj utánam
Mert úgyse tudnék megmaradni többé nálad
Téged kívánlak, az utak várnak
Ez a bűnös vágyam egyszer kettétépi szívemet
Azt meg ne tudja más
Hogy fáj a titkos búcsúzás
Mert holnap vár reám az út
Mely kéklő messzeségbe fut
El kell tőled messze menni
Nem tudok én megpihenni
Csak a föld ad nyugodalmat
Melyben egyszer betakarnak
Ott, ha egykor rám találsz
Ne sírj, mert fáj az elmúlás
A síron vár rád egy virág
Azt tépd le, s csendben menj tovább!

Lá-lá-lá, lá-lá-lá-lá