Gyurkovics Zsuzsa - Szélmalom dalszöveg (lyrics)
[Gyurkovics Zsuzsa - Szélmalom dalszöveg lyrics]
Sorsunk, mint egy kerék, ami forog
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor ami kerget
Ami űz és visszatart
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt
Látod, mindíg egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén vihar tépte szárnyakon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt
Mint egy bánat, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa keser-édes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod mindíg egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép
Néhány csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét
Nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami repült
Szállt a játszótéren át
Mint a könnyek, amit sírnak
Kinnt a lombjuk vesztett fák
Mint az álmok, miket lassan megöl
Elhervaszt a tél
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsöpör a szél
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor ami kerget
Ami űz és visszatart
Mint az óra, mit a percek
Szédült karneválja hajt
Látod, mindíg egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén vihar tépte szárnyakon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang, mit az eső
Ezer kristálycseppje vájt
Mint egy bánat, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa keser-édes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod mindíg egymást váltva
Jön az árnyék meg a fény
Míg a világ körbe-körbe forog
Fáradt tengelyén áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép
Néhány csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét
Nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami repült
Szállt a játszótéren át
Mint a könnyek, amit sírnak
Kinnt a lombjuk vesztett fák
Mint az álmok, miket lassan megöl
Elhervaszt a tél
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsöpör a szél