HamBee - Csendben leülök dalszöveg (lyrics)

Verze:

Én csak azt próbálom leírni, egy strófában
Egy rímben hogy valójában, tényleg
Így van rendjén minden
Rájöttem ott van dolgom
'hol lehetőség nyílik
Hogy a tekintetemmel, elhatoljak egy szívig
Nem szerelemről beszélek
De próbáld ki majd egyszer
Hogy nem szavakkal harcolsz
Hanem békítesz egy szemmel
Persze félelemmel telve, tudom nehéz, hidd el
Hisz' sok ember magával
Csak megbékélést színlel
De érezni valamit, nem egyezhet azzal
Hogy érzésekbe kapaszkodsz
Földnek szegett arccal
A bánat csak az elméd, játékának színtere
És a szavakkal lefestett kép
Egyre inkább színtelen felesleges mondatok
Kósza szövegeken keresztül észre sem vettük
Hogy az idő elszállt felettünk
Ahogy a fák is szép lassan
Lehullajtották lombjukat
Úgy kívánsz mindenkinek
Egy szép napon majd jó utat
Lehet, hogy elválunk
Egy hónap és Te újra itt
Megint együtt pengetjük
Az élet vékony húrjait amik ha elpattannak
A dalunknak még nincs vége
A boldogság karöltve, dallamok közt kísér el

Az elmék üszkös falát
A szavak úgysem törnék meg
Csendben leülök, hisz' ez egy ilyen történet
Itt bármi megtörténhet, akármilyen furcsa
A kinccsel teli ládának, a béke lesz a kulcsa

Az úton mi elvezet, a térképen a jelhez
Csak önmagad kell légy, repülhet a jelmez
A szeretet ad erőt, a szív diktálja a tempót
Az élet nevetve él
Így nincs olyan 'mit elront

Verze

Hát ennyi az egész, nem nagy ördöngősség
Ha egy ölelést kapok, nekem az már bőség
A fájdalmunkra
Tényleg csak a szeretet a gyógyír
Elfárad 'ki a tervekre, energiát fordít
Az egész világ makettje
Ott a lényed legmélyén
A forgatás már zajlik, a stúdióba beléptél
Te vagy a rendező, Te formálod, Te teremtesz
Ha nem teszel valamit
Az élet sötét verem lesz
Én nem akarok rosszat
És szembe menni másokkal
De megmarad belőlem, nektek ez a pár oldal
Mit egy tollhegyni szikra
A szívemből merítve
Égetett papírra, a szemek elé terítve
Az élet hideg taván, érzésekkel kacsáztam
Mikor egy lehulló levélben
Megnyugvásra találtam
Számtalan barátban, feltámadt régi énem
Nézd életünk fáját, az ágak égig érnek
Még néha én is félek
De a szél kisöpri belőlem
A tél már megérkezett, hólepte tájak előttem
De minden lehullott levél
Ajándék volt számunkra
Csónak minden szívnek, egy pocsolyán átúszva