Hangár együttes - Kavicsok. dalszöveg (lyrics)
[Hangár együttes - Kavicsok. dalszöveg lyrics]
Nem hitték kőmagányban, hogy valaki
Egyszer majd valaki, kedvesen simogatja
Csodálva furcsa mintáikat
Ott fekszem a lét partján, márvány sima
Életem idő ostorozza, rajtam
Metszett vonalak
Mutatják hibáimat, engem ki vesz fel?
A sáros fövenyen
Önfeledt turistakíváncsiság
Tapos, lapos nyomokat, egyre lejjebb
És lejjebb kerülök
Nem látok már színeket, nem érzek illatokat
De ha zebra opart, furcsa kicsavart vágyad
Kapar felém, mert talán tetszem?
Akkor siess, ha lelked polcára felraknál
Mert egyedül hamarabb öregszem
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez