Hard - Sóhaj az ég felé dalszöveg (lyrics)
[Hard - Sóhaj az ég felé dalszöveg lyrics]
Amid volt, mondd, miért dobtad el?
Kormos seb ég szíved kőfalán
A felejtés őszülő nyarán
Elmentél, hátra nem néztél
Nincs semmid, csak a köd
Egy épp elfoszló kötél
Lélek és külvilág között
Hogy sírod legyen e föld
S a hűtlen visszatérjen
Örökké hív visszafelé, anélkül, hogy értenéd
De bölcsőd elégett már rég vad álmok tüzében
És a szenvedély, ami benned
Él, hiába üvöltenéd, csak sóhaj az ég felé
Nincs út hazafelé
Kerested, amerre az ég halad
Régesrég elvesztett nyugalmadat
A foszló köd, amikor szárnyra kél
Egy sóhaj csupán, amit fúj a szél
Hazamennél egy régi emlék falán
A vágy még most is benned zihál
Hogy magadra találj
S te újra visszafordulnál
Hogy sírod legyen e föld
S a hűtlen visszatérjen
Örökké hív visszafelé, anélkül, hogy értenéd
De bölcsőd elégett már rég vad álmok tüzében
És a szenvedély, ami benned
Él, hiába üvöltenéd, csak sóhaj az ég felé
Hiába üvöltenéd, csak sóhaj az ég felé
Hiába üvöltenéd, csak sóhaj az ég felé
Bővített értelmezés hozzáadása
Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!
Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez