Heavenhike - Emberöltő dalszöveg (lyrics)

[Heavenhike - Emberöltő dalszöveg lyrics]

Mínuszok röpködnek és vele szűnnek a színek
Súlytalan ólompehely a lélek
Nézd, milyen szép ívben katapultál az élet
Ejtőernyőse lett a télnek
De soha nem ér földet

Kasmírral bélelt világ
Ki szabja ránk, ki szab ránk új ruhát?
Emberöltő, felhő-kabát
Ki szabja ránk, ki szab ránk új ruhát?

Szöget üt leszegett fejjel
Párhuzamot vonna már a végtelenben összeérek
Veled, de most várj még rám

Várj még, várj, ha tudsz én most átvállalnám
Várj még, várj, ha tudsz, ha fáj átvállalnám
Mielőtt még meggondolnám
A keresztet most átvállalnám

Olyan szép törékeny, csak alighogy-élet
Áttetsző porcelán a lélek
Délibáb meghajol, de semmi nem ér véget
Csak a horizont paraván mögé nyugovóra térek

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

Bővített értelmezés hozzáadása

Ha tudja, miről beszél az előadó, tud olvasni a sorok között, és ismeri a dal történetét, akkor értelmezheti a szöveget. Szerkesztőink ellenőrzése után a dal hivatalos interpretációjaként adjuk hozzá!

Legutóbbi értelmezések a dalszövegekhez

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez