Heinczinger Miklós - Garabonciás dalszöveg (lyrics)

Fejemet hideg hullámba merítem
Homlokom a dacos égre tartom
Köpönyegem a tejútra terítem
Kalpagom a holdra akasztom

Szemem eléri az égi mezőket
Kirabolom a mennyei várost
Felveri dalom az ébredezőket
Megtöri dobom a hajnali álmot

Ki akar itt a sárba ragadni
Lépni nehéz lett, por lepi vállam
Aki nem fél a fényben maradni
A nap belemar majd, lakhatik nálam

Szemem igézi az égi mezőket
Szavammal védem a mennyei várost
Keresem egyre az ébredezőket
Sutba dobom a hajnali álmot

Kitakarlak, betakarlak, a testvérem vagy
Kitagadlak, odahagylak, a vérem hajt
Alig érzem majd a temérdek bajt, amíg élek
Csiribiri csiribiri zabszalma

Terem a kertemben épp elég dallam
Tüzem parazsa fűszer a bornak
Kezem az eleven földre tapasztva
Becézem, mintha asszonyom volna

Szemem igézi az égi mezőket
Szavammal épül a mennyei város
Keresem egyre az ébredezőket
Sutba hajítom a hajnali álmot

Szavam idézi a régi mezőket
Lépni nehéz lett, por lepi vállam
Bámulom egyre az ébredezőket
Lidérc vagy angyal, lakhat itt nálam