Hekiii feat. MC SooN - LifeStory dalszöveg (lyrics)
[Hekiii feat. MC SooN - LifeStory dalszöveg lyrics]
MC SooN:
Megíródott a versem, ködös hajnal tájba
Kinézek az ablakon az erdő karja tárva
Rágyújtok egy cigire mikor kilépek onnan
Minden reggel új remény ami a földön koppan
Felnézek az égre, szétszakadtak a felhők
Hideg van és fázom még is kívánom az esőt
Eldőlhetek végre az utca padka mellett
Ja az utca padka mellett tőlem
Csak ennyire tellett ah
Elhagynám a múltat, de folyton követ hazáig
Elhagynám az árnyékom
De folyton követ hazáig
Ami anno piros volt mára régen kifakult
Egy toll maradt meg számomra
Az élettől vigaszul a kötél fent a padláson
Egyre jobban kívánom
Nem állít már meg senki, elhagyom a világom
Megszólnak hogyha hibázom
De kérdezem ki hibátlan?
Gyűlölök már mindent
Amit a múltban még imádtam
Élünk, élünk a holnaptól félünk
Egy emberi érzés, hogy jobbat remélünk
Jót és rosszat egyaránt megélünk
Így lehet teljes az örök regényünk
Hekiii:
Torkomban gombóc, felkavaró érzések
Íróasztal alján, összetépett fényképek
Régi szép emlékek, elfeledett értékek
Álmokba' bevillanó, számtalan rémképek
Olyan sérelmek, melyeket soha
Be nem gyógyítok
Kiadnám a dühöm, de inkább magamban ordítok
Mit tennél a helyemben, ha
A hullámok elsodornak
És bármi jót cselekszel
Mindenért téged okolnak
Súlya van a szavaknak
Ezt tapasztaltam párszor
Mégsem bánok egyet sem
Hisz vezekeltem százszor
Az Isten, már nem pártol, így
Hogy élnék a jelenben, felemészt a múltam
Nincs ki jobb életbe tereljen
Támadások értek, engem minden irányból
Így elegem van már, e fékevesztett világból
Eldobnám az életem, és ott állnék a peronon
Egy lány kiált, hogy NE TEDD
De már nem hat rám a feromon
Élünk, élünk a holnaptól félünk
Egy emberi érzés, hogy jobbat remélünk
Jót és rosszat egyaránt megélünk
Így lehet teljes az örök regényünk 4X
Megíródott a versem, ködös hajnal tájba
Kinézek az ablakon az erdő karja tárva
Rágyújtok egy cigire mikor kilépek onnan
Minden reggel új remény ami a földön koppan
Felnézek az égre, szétszakadtak a felhők
Hideg van és fázom még is kívánom az esőt
Eldőlhetek végre az utca padka mellett
Ja az utca padka mellett tőlem
Csak ennyire tellett ah
Elhagynám a múltat, de folyton követ hazáig
Elhagynám az árnyékom
De folyton követ hazáig
Ami anno piros volt mára régen kifakult
Egy toll maradt meg számomra
Az élettől vigaszul a kötél fent a padláson
Egyre jobban kívánom
Nem állít már meg senki, elhagyom a világom
Megszólnak hogyha hibázom
De kérdezem ki hibátlan?
Gyűlölök már mindent
Amit a múltban még imádtam
Élünk, élünk a holnaptól félünk
Egy emberi érzés, hogy jobbat remélünk
Jót és rosszat egyaránt megélünk
Így lehet teljes az örök regényünk
Hekiii:
Torkomban gombóc, felkavaró érzések
Íróasztal alján, összetépett fényképek
Régi szép emlékek, elfeledett értékek
Álmokba' bevillanó, számtalan rémképek
Olyan sérelmek, melyeket soha
Be nem gyógyítok
Kiadnám a dühöm, de inkább magamban ordítok
Mit tennél a helyemben, ha
A hullámok elsodornak
És bármi jót cselekszel
Mindenért téged okolnak
Súlya van a szavaknak
Ezt tapasztaltam párszor
Mégsem bánok egyet sem
Hisz vezekeltem százszor
Az Isten, már nem pártol, így
Hogy élnék a jelenben, felemészt a múltam
Nincs ki jobb életbe tereljen
Támadások értek, engem minden irányból
Így elegem van már, e fékevesztett világból
Eldobnám az életem, és ott állnék a peronon
Egy lány kiált, hogy NE TEDD
De már nem hat rám a feromon
Élünk, élünk a holnaptól félünk
Egy emberi érzés, hogy jobbat remélünk
Jót és rosszat egyaránt megélünk
Így lehet teljes az örök regényünk 4X