Herczku Ágnes - Hazám, Hazám... (Moldva) dalszöveg (lyrics)

Hazám, hazám, csendes hazám!
Bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig
Az ég alatt zengedezik

Az ég alatt, a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én
Az ég alatt a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én

Testvér, mikor az úton jársz
Szíved fáj-e, ingem nem látsz?
De ha fáj es, mit tudsz tenni?
Egyszer ennek így kell lenni

Egyszer ennek így kell lenni
Ketten két útra indulni
Meg kell egymástól válani
Meg kell egymástól válani

Úgy elválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától
Úgy megválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától

A fekete hattyú gyászt visel magáért
Én is gyászt viselek a régi babámért

Istenem, Istenem, de sok ennyi idő
Hogy telik el búval ennyi gyászesztendő?

Nyárba nyíl a szegfű, s e sok piros rózsa
Nem tudnálak, rózsám, felejteni soha

Nem tudnálak, rózsám, soha megátkozni
Nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?

Hosszú az éjszaka, nincs kivel aludjak
Bánatos a szívem, nincs ki vigasztalja

Sokan lefeküsznek, víg álmokat látnak
Csak az én szemeim párnákat áztatnak

Fúvom az éneket, de nem jókedvemből
Csak a bú fúvassa szomorú szívemből

Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék

Hegyek-völgyek között zengedezve járnék
Kaszáló rétekre porondot hajtanék

Kaszáló rétekre porondot hajtanék
Kövicses víz martján violát nevelnék

Vetettem violát, várom kinyílását
A régi babámnak visszafordulását

Kinyílt a viola, ki is virágoza
S az én régi babám vissza nem jött soha

Kövecses víz martján páratlan gerlice
Annak is édesem, én voltam egyike

Annak is édesem, én voltam az oka
Kinek ez világhoz nem volt része soha