Herczku Ágnes - Hazám, Hazám... (Moldva) dalszöveg (lyrics)
[Herczku Ágnes - Hazám, Hazám... Moldva dalszöveg lyrics]
Hazám, hazám, csendes hazám!
Bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig
Az ég alatt zengedezik
Az ég alatt, a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én
Az ég alatt a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én
Testvér, mikor az úton jársz
Szíved fáj-e, ingem nem látsz?
De ha fáj es, mit tudsz tenni?
Egyszer ennek így kell lenni
Egyszer ennek így kell lenni
Ketten két útra indulni
Meg kell egymástól válani
Meg kell egymástól válani
Úgy elválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától
Úgy megválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától
A fekete hattyú gyászt visel magáért
Én is gyászt viselek a régi babámért
Istenem, Istenem, de sok ennyi idő
Hogy telik el búval ennyi gyászesztendő?
Nyárba nyíl a szegfű, s e sok piros rózsa
Nem tudnálak, rózsám, felejteni soha
Nem tudnálak, rózsám, soha megátkozni
Nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
Hosszú az éjszaka, nincs kivel aludjak
Bánatos a szívem, nincs ki vigasztalja
Sokan lefeküsznek, víg álmokat látnak
Csak az én szemeim párnákat áztatnak
Fúvom az éneket, de nem jókedvemből
Csak a bú fúvassa szomorú szívemből
Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék
Kaszáló rétekre porondot hajtanék
Kaszáló rétekre porondot hajtanék
Kövicses víz martján violát nevelnék
Vetettem violát, várom kinyílását
A régi babámnak visszafordulását
Kinyílt a viola, ki is virágoza
S az én régi babám vissza nem jött soha
Kövecses víz martján páratlan gerlice
Annak is édesem, én voltam egyike
Annak is édesem, én voltam az oka
Kinek ez világhoz nem volt része soha
Bárcsak határid láthatnám!
Látom füstjét, de csak alig
Az ég alatt zengedezik
Az ég alatt, a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én
Az ég alatt a föld színyén
Olyan árva nincsen, mint én
Testvér, mikor az úton jársz
Szíved fáj-e, ingem nem látsz?
De ha fáj es, mit tudsz tenni?
Egyszer ennek így kell lenni
Egyszer ennek így kell lenni
Ketten két útra indulni
Meg kell egymástól válani
Meg kell egymástól válani
Úgy elválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától
Úgy megválunk mi egymástól
Mint a lapi az ágától
A fekete hattyú gyászt visel magáért
Én is gyászt viselek a régi babámért
Istenem, Istenem, de sok ennyi idő
Hogy telik el búval ennyi gyászesztendő?
Nyárba nyíl a szegfű, s e sok piros rózsa
Nem tudnálak, rózsám, felejteni soha
Nem tudnálak, rózsám, soha megátkozni
Nagy átok van rajtam, mért tudlak szeretni?
Hosszú az éjszaka, nincs kivel aludjak
Bánatos a szívem, nincs ki vigasztalja
Sokan lefeküsznek, víg álmokat látnak
Csak az én szemeim párnákat áztatnak
Fúvom az éneket, de nem jókedvemből
Csak a bú fúvassa szomorú szívemből
Ha folyóvíz volnék, bánatot nem tudnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék
Hegyek-völgyek között zengedezve járnék
Kaszáló rétekre porondot hajtanék
Kaszáló rétekre porondot hajtanék
Kövicses víz martján violát nevelnék
Vetettem violát, várom kinyílását
A régi babámnak visszafordulását
Kinyílt a viola, ki is virágoza
S az én régi babám vissza nem jött soha
Kövecses víz martján páratlan gerlice
Annak is édesem, én voltam egyike
Annak is édesem, én voltam az oka
Kinek ez világhoz nem volt része soha