Ámen - Rosenberg Dani dalszöveg (lyrics)
[Ámen - Rosenberg Dani dalszöveg lyrics]
’37-ben mikor a hősünk, Dani
Még a gimibe járt
Nem sejtette milyen gyorsan jön
Majd el a változás
Járt oda egy másik gyerkőc
Úgy hívták Magyar Zoli
Mindig lesett Dánielről
Mikor jött a nagydoli
Zoli volt a rámenős szájhős
És legnagyobb riválisa
Dani volt az osztályelső, csak
Tornából volt hármasa
Csúfolták is sokan a srácok, pedig
Tudták, hogy jó ember
De Dani neve kicsit más volt úgy hívták
Hogy Rosenberg
: Ha a vonatok indulnak
Ha a jó napok elmúlnak
Rideg helyeken száguldva – ájultan
Akárhova visz lesz új nap
A gonosz oda már nem nyúlhat
A szíved gyertya mit elfújnak – de meggyullad
Eljöttek a kegyetlen évek
A házmesterné feldobott
Egy nagy lakásra volt szűksége
És nagyapa csak hallgatott
Azt mondta: "Bis hundert und
Zwanzig" és kölyökösen pislogott
Végül így szólt: "Fel kell vennünk
Most a seriff-csillagot"
Elvitték a fűszeres Goldstein-t, a
Zenetanárt Klein Manót
A házban ő volt a legjobb fej
És Weiss-t a legrégibb lakót
Vitték Zimmerman-t az elsőn, és
Két lányát Katót, lizát
Az irodalmár Kardos Ernőt, pedig ő katolizált
A téren Zoli menetet látott tudta
Hogy még tartozik
Hát elindult osztálytársához
A szomszédban volt épp Dani
Becsöngetett Rosenbergékhez
De jött az igazoltatás
A két nyilas a szobába lépett
Zoli tudta a folyatatást
A nyilas hosszú listát nézett
És neveket is olvasott
Mikor Dani nevéhez ért el
Zoli azt mondta: "Én vagyok"
Mikor visszajött még látta az arcát
Futott és megállt Dani
Felemelte mindkét karját
Ahogy a rabbi szokott áldani
Még a gimibe járt
Nem sejtette milyen gyorsan jön
Majd el a változás
Járt oda egy másik gyerkőc
Úgy hívták Magyar Zoli
Mindig lesett Dánielről
Mikor jött a nagydoli
Zoli volt a rámenős szájhős
És legnagyobb riválisa
Dani volt az osztályelső, csak
Tornából volt hármasa
Csúfolták is sokan a srácok, pedig
Tudták, hogy jó ember
De Dani neve kicsit más volt úgy hívták
Hogy Rosenberg
: Ha a vonatok indulnak
Ha a jó napok elmúlnak
Rideg helyeken száguldva – ájultan
Akárhova visz lesz új nap
A gonosz oda már nem nyúlhat
A szíved gyertya mit elfújnak – de meggyullad
Eljöttek a kegyetlen évek
A házmesterné feldobott
Egy nagy lakásra volt szűksége
És nagyapa csak hallgatott
Azt mondta: "Bis hundert und
Zwanzig" és kölyökösen pislogott
Végül így szólt: "Fel kell vennünk
Most a seriff-csillagot"
Elvitték a fűszeres Goldstein-t, a
Zenetanárt Klein Manót
A házban ő volt a legjobb fej
És Weiss-t a legrégibb lakót
Vitték Zimmerman-t az elsőn, és
Két lányát Katót, lizát
Az irodalmár Kardos Ernőt, pedig ő katolizált
A téren Zoli menetet látott tudta
Hogy még tartozik
Hát elindult osztálytársához
A szomszédban volt épp Dani
Becsöngetett Rosenbergékhez
De jött az igazoltatás
A két nyilas a szobába lépett
Zoli tudta a folyatatást
A nyilas hosszú listát nézett
És neveket is olvasott
Mikor Dani nevéhez ért el
Zoli azt mondta: "Én vagyok"
Mikor visszajött még látta az arcát
Futott és megállt Dani
Felemelte mindkét karját
Ahogy a rabbi szokott áldani