Mulató Aztékok, Slow Village - Odabent dalszöveg (lyrics)

Mindenér' hálás lenni, együtt a gondokkal
Hogy felnevelt a 30 négyzetméter
Meg a domboldal
Nem maradok néma már, van dobom meg téma rá
Köszönöm, hogy megnyitottál
Shootout to dédanyám!
Az elszalasztott semmik
Meg a kitanult alázat
Ez a négy órája ugyanaz a zene szól a házban
Ehhez nem adom a szavam
Nem adom el a Zalámat
Ez a Duffchy is megmondta
"nem is lehetne lazábban"
Ennyi csak amiben hiszek
Mégis maradnak mínuszok
Ez a magamnak freestyleozok reggel
Az első buszon
Ezek fűtetlen tavaszok meg folyóparti séták
8900 Goula-s-c-h
Isten tudja meddig rostokolok itt tűrve
Hogy kipipálatlanok a pontok a listán
Egyre több a rossz fogam is már
Kikoptatják az ostoba fricskák
Szürkületi vakság, az erdő elkomorodik
És kicsinál a tudat
Hogy nem találom a tisztást
Az éjszaka a fák törzsébe mélyeszti a fogait
A pirkadat majd odavisz, viszlát!
Keresem magamat, pedig nem is bújtam el
Várom, hogy az ég a lámpát megint gyújtsa fel
Akkor elég lesz az idő
Akkor elég lesz a fény
Hogy, ahol hagytam magam, oda megérkezzek én
Olyan csend kell
Hogy hallhassam a levélreszketést
A vadak nem látnak, nem hallanak
Nem éreznek és
Ha megneszelnek akad nálam megélezve kés
Ha mégis megneszelnek akad
Nálam megélezve kés

Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd
Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban
Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még
Túlzottan magába nem mos a nagy városállam

Keretek és kavargás vergődés, kalandvágy
Énem építem, vágok magam alatt fát
Alany, tárgy, hang, minden adott a beszédhez
Az igazitól beszédülsz, basszák meg
Ezt beérzem
Csak kéne még volume, mivel lenne fóruma
Fordul a nézőpont, kérdés ez fontos-e
Egyáltalán, rap nagy álom, haver, nem egy
Életút, kimondtam! Leírjam? Felvegyem?
Dal lehet, bontsd ki, a pillanat elhalad
Az idő egésze követi vénülünk egyhamar
Mire észbe kapsz a hajad ősz
Mit is mondhatnék, akkor már nem a java jön
Hív az anyaföld, benn vagyok a házban
Részben univerzum, ami zárt tér tájkép
Gyárkémények és dombok, betonblokk
Sűrű erdő mélyén kabát begombol
Ez elvileg belvilág, lábnyomod meddig ér?
Menni kell, menni még, távlat van, mennyiség
Egy lépést sem teszek, lebegés föld felett
Végtelen környezet, mondhatni törzshelyem
Buszállomás, vonatpályaudvar
Még félúton járhatunk csak én
Már nyomatnám a klubban
Hip-hop shit hip-hopság, nincs jobb
Tán nincs most más
Hitvallás, hivatás, tipródás
Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd
Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban
Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még
Túlzottan magába nem mos a nagy városállam
Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd
Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban
Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még
Túlzottan magába nem mos a nagy városállam

Történnek súlyos balesetek a csúszós utakon
Ha a bűnbakot keresed, gyere, megmutatom
Csak nézz a tükörbe barátom, ki más volna
Szinte követelted már
Hogy mikor kerülsz sorra
Az a sok dolog, amihez magad tartod
Nem mellékes körülmény, hanem a lényeged
Ami megalkot
És a keretek, amiket meg kell szabj
Hogy mozgásteret nyerj, puszta rácsok
Ha alibizel csak
Épp teret veszít, aki időt spórol
Soha nem lesz egy versszak
Egyetlen hosszú sorból
Ha nem adod magad oda egészen a feladatnak
Akármit űzöl nem több mint múló hóbort
Szóval miért vagytok szét? Kicsit
Legyetek már össze!
Mer' ez így még szerény
Mégis mire olyan büszke?
Na és miért csak beszél?
Figyeljen is picit néha!
Persze tök jó ez a tempó, de mi az úti célja?
Persze visz majd
Meg hoz majd a sors a helyszínek közt
Szervez és szállást foglal
Te meg csak megjössz
Éppen ezért vagyunk mind, úgy tönkre menve
Mondhatni tekintet nélkül korra
Vallásra és nemre
Mondják valami javíthatatlanul ment tropára
A sok fiatal csak lézeng
A helyét nem találja én mégis hiszem
Hogyha lentről és az alapoktól állunk neki
Újra magunkra találunk
Merthogy minden bent dől el
Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd
Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban
Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még
Túlzottan magába nem mos a nagy városállam
Kezdd el lentről, kezdd el odabent és lásd
Hogyan folytatódsz tovább a külvilágban
Magadat emeld föl a ma káoszából mielőtt még
Túlzottan magába nem mos a nagy városállam