[1. Verze, Miss Mood]
Mindannyian egyre vágyunk
Mások vagyunk de egy az álmunk
Hogy megtaláljuk a társunk
Körbe - körbe csak jár az óra
Szemfestékem elmosódva
Szívem elment elvonóra
Minden éjjel, minden nap
Csak egy a folytatás
Mondd el, miért azt érzem
Hogy csak én vagyok hibás
Mert a szívem nem bír többet
Nem tűr több csapást
Pedig azt akarja, hogy szeress
Ne láss rajtam kívül mást
[Refrén]
Talán most még fáj
Megfojt a magány
Tegnap még itt voltál
Mától a szívem elvonóra jár
Oh, oh, oh, elvonóra jár
Oh, oh, oh, még mindig visszavár
[2. Verze, Rico]
Te meg én baba, nem értheti senki
Mint a cigarettafüst meg a brandy
Én már sosem akarok egyedül lenni
De jó lenne valakihez haza menni
(SZÉP VOLTÁL)
Van idő, na de mennyi?
Gurulnak az évek, mint egy Bentley
Amíg él a remény, az enyém a piros párnád
Elveszem ami jár
Sír a zeném, kifolyik a vér
Hány falevél, viszi el a szél
Egyetlen szerelem voltál, már nem lesz más
Dik ez a lány, Dua Lipa vibe
Kell ez a száj, szívem kiabál
Terveztem veled a jövőt de itt hagytál
[Refrén]
Talán most még fáj
Megfojt a magány
Tegnap még itt voltál
Mától a szívem elvonóra jár
Oh, oh, oh, elvonóra jár
Oh, oh, oh, még mindig visszavár
[Bridge, Rico + Miss Mood]
Én egész végig azt hittem
Hogy meg fogok halni nélküled
Hmm, és? Igazad lett?
Nem! Végül te öltél meg
[Refrén]
Talán most még fáj
Megfojt a magány
Tegnap még itt voltál
Mától a szívem elvonóra jár
Oh, oh, oh, elvonóra jár
Oh, oh, oh, még mindig visszavár
Áttekintés, kritika és vélemény RICO, Miss Mood - Elvonó
Az "Elvonó" Rico és Miss Mood dal egy olyan kompozíció, amely mintha feltárná előttünk az érzelmek legmélyebb, sötét zugait, arra késztetve bennünket, hogy elgondolkodjunk a veszteségeken és az élet nehéz pillanataiban. A dal első hangjaitól kezdve olyan hangulatba merít minket, amely tele van szomorúsággal és magánnyal, de mégsem tűnik lehangolónak, sőt, van benne valami megnyugtató, mintha maga a zene válna terápiává. Miss Mood vokálja különösen megérintett ebben a dalban. Tiszta, őszinte, és közben valami hidegséget is érzünk benne, mintha egy emlékeztető lenne arra a pillanatra, amikor a lélek fájdalomtól üressé válik. Rico hozzáadja a maga agresszivitását és tisztaságát, a rapje éles, de mégis sok sebezhetőséget rejt. E két hang kombinációja éles kontrasztot és érzelmi mélységet teremt, amely már az első pillanattól elragadja a hallgatót.
A dal nem csupán egy szám lett, hanem egy igazi tükröződése a veszteség érzésének, amely sokak számára ismerős. A szavakban visszhangzik mindenki válasza, aki valaha is megélt kétségbeesést vagy magányos pillanatokat. A szöveg valóban megérint, különösen azokban a részekben, ahol a fájdalomról beszél, amit egy közeli ember távozása után érzünk. Mindezek ellenére a dal reményt ad, hogy még akkor is, amikor minden elveszettnek tűnik, megtalálhatjuk a bátorságot, hogy továbblépjünk. Ez nem csupán egy dal a szomorúságról, hanem arról is, hogy mennyire fontos megtanulni együtt élni ezzel a fájdalommal.
Az instrumentál szintén remekül támogatja a hangulatot. Lágy, mély basszusok vannak benne, amelyek megteremtik a szükséges atmoszférát. Nem tolakodóak, de mégis erősek, mintha a zene segítene minket a legnehezebb pillanatokban. A dal vizuális része még inkább felerősíti ezeket az érzéseket: a klip, a sötét, de gyönyörű képekkel, kiegészíti az egész dal hangulatát, még atmoszférikusabbá és többértelműbbé téve azt. A dalt leginkább egyedül érdemes hallgatni, amikor a gondolatok félreállnak, és csak a zene lehet a híd a szív és az elme között. Ez az a fajta kompozíció, amely segít szavakat találni a saját élményeinkhez. És minden szomorú pillanat ellenére ez a dal visszaadja a hitet abban, hogy a zene valódi gyógyulás, ami néha fontosabb, mint a szavak.