2in1 - Est dalszöveg (lyrics)
[2in1 - Est dalszöveg lyrics]
Bandukolok, már bujdosnom sem kell
Szavamra, már rég, nincs, aki felel
Hát, nem láthatatlan az ember?
Tudom, a válasz a földön hever
Haver, mondják, aki mer, az nyer
Én mertem, de a sors engem ver
Ez az este most nagyon más
És tudom, én vagyok csak hibás
Ahány csillag az égen, annyi fájdalom
Annyi sajnálat, megannyi szánalom
Mert este nincs futás, nincs menhely
Este nincs bukás, este nincs sebhely
Csak egy túra, rólunk karikatúra
Mert ilyen a világ, ilyen a mai kultúra
S te közöttük vagy, te közöttük leszel
Amit mondanak, haver mindent megeszel
Nézed, a lényeg nem látszik
Ez van, az élet így játszik
Nem csak, 2 szemed káprázik
Léted, a végén ráfázik
Száradó könnyek egy szürke arcon
S van ki nevet e szélmalomharcon
Csak a lámpafény kísér az árnyak közt
De a fény már a reményben nem füröszt
Nem akarok tudni és látni már
Lehet sírni kár, de ez túl nagy ár
Sötétben eltűnök és minden elvész
Emlékem úgy elsuhan, mint a szélvész
Elhal az ember, s új születik
Egyik nap süt, a másik nap esik
Úgy érzem vége, pedig bele sem kezdtem
Mielőtt megfognám, azelőtt eleresztem
A könnyfolyás, nem látszik, csak cseppe súg
Amíg halált nem okoz, addig rúg
Egy méreg, e kéreg, a földben, s felett
A reggel csak este nyújt jobb kezet
Nézed, a lényeg nem látszik
Ez van, az élet így játszik
Nem csak, 2 szemed káprázik
Léted, a végén ráfázik
Szavamra, már rég, nincs, aki felel
Hát, nem láthatatlan az ember?
Tudom, a válasz a földön hever
Haver, mondják, aki mer, az nyer
Én mertem, de a sors engem ver
Ez az este most nagyon más
És tudom, én vagyok csak hibás
Ahány csillag az égen, annyi fájdalom
Annyi sajnálat, megannyi szánalom
Mert este nincs futás, nincs menhely
Este nincs bukás, este nincs sebhely
Csak egy túra, rólunk karikatúra
Mert ilyen a világ, ilyen a mai kultúra
S te közöttük vagy, te közöttük leszel
Amit mondanak, haver mindent megeszel
Nézed, a lényeg nem látszik
Ez van, az élet így játszik
Nem csak, 2 szemed káprázik
Léted, a végén ráfázik
Száradó könnyek egy szürke arcon
S van ki nevet e szélmalomharcon
Csak a lámpafény kísér az árnyak közt
De a fény már a reményben nem füröszt
Nem akarok tudni és látni már
Lehet sírni kár, de ez túl nagy ár
Sötétben eltűnök és minden elvész
Emlékem úgy elsuhan, mint a szélvész
Elhal az ember, s új születik
Egyik nap süt, a másik nap esik
Úgy érzem vége, pedig bele sem kezdtem
Mielőtt megfognám, azelőtt eleresztem
A könnyfolyás, nem látszik, csak cseppe súg
Amíg halált nem okoz, addig rúg
Egy méreg, e kéreg, a földben, s felett
A reggel csak este nyújt jobb kezet
Nézed, a lényeg nem látszik
Ez van, az élet így játszik
Nem csak, 2 szemed káprázik
Léted, a végén ráfázik