2in1 - Kártyavár (km: MC Ake) dalszöveg (lyrics)
[2in1 - Kártyavár km: MC Ake dalszöveg lyrics]
Telik az élet, nem értem az egészet
Miért rossz a jó, ha a rossztól jobban félek?
Építkezek, mint egy szorgalmas hangya
De lebomlik mindig, akaratlanul s akarva
Nem törekszem a kicsire, csak a nagyra
Mindentől magamra hagyatva, szarba kavarva
Kinéznek a tömegből ezt már baromira unom
Eljön az én időm, mikor majd megmutatom
Mit tud egy MC, a költők csapatából
Ti tőlünk távol, minket nincs aki meggátol
Ez egy harc, a gonosz és a jó között
Ahol a Parnasszus mindenkivel békét kötött
Elgondolkodtam, menni kéne végre
Meguntam mert mindent megtettem érte
És mégis érzem érte küzdenék
A múzsámnak tetszetős mérget kevernék
Szép szavakból meg miből szoktam
Értitek fél szavakból, jól beszoptam
Bűn a gondolat, bűn az életérzés
Hogy összedől-e minden, ez már nem kérdés
Mond, mire építsek, ezen mit szépítsek
Összetört tükörben emléktöredékek
Elérhetetlen reménytelen álmok
Talán egy szép nap rátok találok
Mint egy kártyavár úgy összeomlik az élet
Összedőlnek a legdrágább képek
Tudom tettem jót és rosszat
A világ engem ugyanúgy megvakíthat
Támadnak az emberek mindenfelől
A legkeményebb fal is ugyanúgy ledől
A világ sivár a gonoszság terjed
A sok gyűlölet az emberben begerjed
Építesz egy várat magad köré
Gyűlnek a felhők a fejed fölé
Elég egy szellő és összedől minden
Minden másnak látszik, a parton innen
Kiállás -
Bűn a bűn hátán, itt van lent a sátán
Az ostoba a sajátján, az okos más kárán
Tanul, megállja a helyét a csúcson
Nem kell, hogy fusson, ahhoz
Hogy irányt mutasson
Ilyen az élet a lapok adottak
Egy befejezetlen szerepbe raktak
A mocskok a jó létet maguknak adják
S ki kinyitja száját, azt elhallgattatják
Ahogy én, amikor magamba nézek
És előjönnek a sebek, a szenvedések
A képek, visszagondolok a leges legszebb évre
1991, nyár vége
Remélem, hogy eltűnnek bennem a talánok
Mikor a változásra többet nem várok
Hát búcsúzok édes nem várok dideregve
Járom az utam így leszek kirekesztve
Egy könnycseppet remélem megérek neked
Eltűnök, de talán észre sem vetted
Remélem, egyszer-egyszer gondolsz majd rám
Kényszerzubbony lesz, az egyenruhám
S, hogy mosolyogsz egy emlék csupán
Egy szürke nap fájó hajnalán
Mikor a szerelem csak egy keserves átok
Rideg falak között, egyedül járok
Mindenkiben megvannak az élet nagy kérdései
Vegyesek, mint az emberek érzései
Utálat szeretet vagy gyűlölet
Ez az egész utadon végig üldözhet
Egészen a végéig
Az utoljára felvillanó fényekig
Én sem fogok örökké élni
Csak remélni, a szép életben hinni
Az igaz utat keresni
A múltamat nem fogom feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni
Miért rossz a jó, ha a rossztól jobban félek?
Építkezek, mint egy szorgalmas hangya
De lebomlik mindig, akaratlanul s akarva
Nem törekszem a kicsire, csak a nagyra
Mindentől magamra hagyatva, szarba kavarva
Kinéznek a tömegből ezt már baromira unom
Eljön az én időm, mikor majd megmutatom
Mit tud egy MC, a költők csapatából
Ti tőlünk távol, minket nincs aki meggátol
Ez egy harc, a gonosz és a jó között
Ahol a Parnasszus mindenkivel békét kötött
Elgondolkodtam, menni kéne végre
Meguntam mert mindent megtettem érte
És mégis érzem érte küzdenék
A múzsámnak tetszetős mérget kevernék
Szép szavakból meg miből szoktam
Értitek fél szavakból, jól beszoptam
Bűn a gondolat, bűn az életérzés
Hogy összedől-e minden, ez már nem kérdés
Mond, mire építsek, ezen mit szépítsek
Összetört tükörben emléktöredékek
Elérhetetlen reménytelen álmok
Talán egy szép nap rátok találok
Mint egy kártyavár úgy összeomlik az élet
Összedőlnek a legdrágább képek
Tudom tettem jót és rosszat
A világ engem ugyanúgy megvakíthat
Támadnak az emberek mindenfelől
A legkeményebb fal is ugyanúgy ledől
A világ sivár a gonoszság terjed
A sok gyűlölet az emberben begerjed
Építesz egy várat magad köré
Gyűlnek a felhők a fejed fölé
Elég egy szellő és összedől minden
Minden másnak látszik, a parton innen
Kiállás -
Bűn a bűn hátán, itt van lent a sátán
Az ostoba a sajátján, az okos más kárán
Tanul, megállja a helyét a csúcson
Nem kell, hogy fusson, ahhoz
Hogy irányt mutasson
Ilyen az élet a lapok adottak
Egy befejezetlen szerepbe raktak
A mocskok a jó létet maguknak adják
S ki kinyitja száját, azt elhallgattatják
Ahogy én, amikor magamba nézek
És előjönnek a sebek, a szenvedések
A képek, visszagondolok a leges legszebb évre
1991, nyár vége
Remélem, hogy eltűnnek bennem a talánok
Mikor a változásra többet nem várok
Hát búcsúzok édes nem várok dideregve
Járom az utam így leszek kirekesztve
Egy könnycseppet remélem megérek neked
Eltűnök, de talán észre sem vetted
Remélem, egyszer-egyszer gondolsz majd rám
Kényszerzubbony lesz, az egyenruhám
S, hogy mosolyogsz egy emlék csupán
Egy szürke nap fájó hajnalán
Mikor a szerelem csak egy keserves átok
Rideg falak között, egyedül járok
Mindenkiben megvannak az élet nagy kérdései
Vegyesek, mint az emberek érzései
Utálat szeretet vagy gyűlölet
Ez az egész utadon végig üldözhet
Egészen a végéig
Az utoljára felvillanó fényekig
Én sem fogok örökké élni
Csak remélni, a szép életben hinni
Az igaz utat keresni
A múltamat nem fogom feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni
– Nem feledni csak nevetni