2in1 - Nélküled dalszöveg (lyrics)
[2in1 - Nélküled dalszöveg lyrics]
Emlékszem, hogy is feledném a fájdalmat
Mikor az életem elvette az álmomat
A hajnal összemossa 2 napom
És a napfénytől csak a fájdalmat kapom
Üres az ágy, úgy hagytam ahogy volt
Még akkor mikor minden rólunk szólt
Talán tegnap volt, talán egy hete
Lehet igaz se volt, szívem képzelete
A hangod még cseng a fülemben
És egy igaz lüktetés a szívemben
Megváltás az ébredés, mert rémálmaim vannak
Amik kettőnkről szólnak
S mik nappal futni hagynak
Legalább akkor ne kísérts, ne érezzem illatod
Ne lássam 2 szemed, ne simítsam végig karod
Ne kínozzon a boldogság, se a vágyak
Te kérted, hogy ne szeressek, csupán utáljak
Többé nem utazom az emlékek hátán
Kézfogás a tükörrel, hisz ő évek óta vár rám
1 kincs, mire ráleltem és mélyre elzárom
Veled karöltve, de már az élet a tanárom
Minden más lett
- úgy fáj
Nélküled már
- élni kár
Mondd merre jársz? Bárcsak tudhatnám
Nem kéne semmi ha kezed foghatnám
Tudod nélküled az élet lényegtelen
Az életem nélküled érdemtelen
Remélem nélkülem minden könnyebb
Ezt reméli egy utolsó könnycsepp
Remegő hangon utolsó szavaim mondom
Minden elvész, érzésem, gondolatom
Elengedem álmom, elengedem életem
Reggeli hajnal, ég veled, ég velem
Most a fényképed háta, min a következő idézet
"Szeretlek, s nélküled nem élet az élet"
Lekerül kezemből, a föld magába szívja
De e hazugságot még az is eltaszítja
Nem kértelek, mégis jöttél
Nem kérlek mégis mész
Az egész 1 művész kezébe való rész
1szer barát voltál
1szer csóktárs az esti fényben
Bocsánat értem, az Isten nevében
Ugyan szívünk egy volt
Ugyan szerettük egymást
De hiányodban, nem észleltem még csalódást
Minden más lett
- úgy fáj
Nélküled már
- élni kár
Minden más lett
- úgy fáj
Mikor az életem elvette az álmomat
A hajnal összemossa 2 napom
És a napfénytől csak a fájdalmat kapom
Üres az ágy, úgy hagytam ahogy volt
Még akkor mikor minden rólunk szólt
Talán tegnap volt, talán egy hete
Lehet igaz se volt, szívem képzelete
A hangod még cseng a fülemben
És egy igaz lüktetés a szívemben
Megváltás az ébredés, mert rémálmaim vannak
Amik kettőnkről szólnak
S mik nappal futni hagynak
Legalább akkor ne kísérts, ne érezzem illatod
Ne lássam 2 szemed, ne simítsam végig karod
Ne kínozzon a boldogság, se a vágyak
Te kérted, hogy ne szeressek, csupán utáljak
Többé nem utazom az emlékek hátán
Kézfogás a tükörrel, hisz ő évek óta vár rám
1 kincs, mire ráleltem és mélyre elzárom
Veled karöltve, de már az élet a tanárom
Minden más lett
- úgy fáj
Nélküled már
- élni kár
Mondd merre jársz? Bárcsak tudhatnám
Nem kéne semmi ha kezed foghatnám
Tudod nélküled az élet lényegtelen
Az életem nélküled érdemtelen
Remélem nélkülem minden könnyebb
Ezt reméli egy utolsó könnycsepp
Remegő hangon utolsó szavaim mondom
Minden elvész, érzésem, gondolatom
Elengedem álmom, elengedem életem
Reggeli hajnal, ég veled, ég velem
Most a fényképed háta, min a következő idézet
"Szeretlek, s nélküled nem élet az élet"
Lekerül kezemből, a föld magába szívja
De e hazugságot még az is eltaszítja
Nem kértelek, mégis jöttél
Nem kérlek mégis mész
Az egész 1 művész kezébe való rész
1szer barát voltál
1szer csóktárs az esti fényben
Bocsánat értem, az Isten nevében
Ugyan szívünk egy volt
Ugyan szerettük egymást
De hiányodban, nem észleltem még csalódást
Minden más lett
- úgy fáj
Nélküled már
- élni kár
Minden más lett
- úgy fáj