A költő visszatér (Rockopera) - Egy gondolat bánt engemet dalszöveg (lyrics)
[A költő visszatér Rockopera - Egy gondolat bánt engemet dalszöveg lyrics]
Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág
Amelyen titkos féreg foga rág
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál
Mely elhagyott, üres szobában áll
Ne ily halált adj, istenem
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!" s ezt elharsogják
Elharsogják kelettől nyúgatig
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én, a harc mezején
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül
S ha ajkam örömteli végszava zendül
Hadd nyelje el azt az acéli zörej
A trombita hangja, az ágyudörej
S holttestemen át fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra
S ott hagyjanak engemet összetiporva –
Ott szedjék össze elszórt csontomat
Ha jön majd a nagy temetési nap
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják
Kik érted haltak, szent világszabadság!
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág
Amelyen titkos féreg foga rág
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál
Mely elhagyott, üres szobában áll
Ne ily halált adj, istenem
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
"Világszabadság!" s ezt elharsogják
Elharsogják kelettől nyúgatig
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én, a harc mezején
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül
S ha ajkam örömteli végszava zendül
Hadd nyelje el azt az acéli zörej
A trombita hangja, az ágyudörej
S holttestemen át fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra
S ott hagyjanak engemet összetiporva –
Ott szedjék össze elszórt csontomat
Ha jön majd a nagy temetési nap
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják
Kik érted haltak, szent világszabadság!