A vörös malom (musical) - Emberölés dalszöveg (lyrics)

(Mima) : Csókolj, csókolj
Én gyönyörűm csak csókolj, csókolj, csókolj
Vérezzen ajkam csókold jobban

(Mima és Alfonz) :
Alfonz Szikrát szór az égbolt
Tombol fönn a hold, felgyúl majd
Ha ajkunk végre egybeforr

Nincs a földön érzés, forróbb, izgatóbb
A bűnünk lesz s a végzetünk egy örült csók

(János) :
Itt voltam, mindent tudok, nem tagadhatod
Sokáig vak voltam, de most már látok

Nem azért jöttem én, hogy szeresselek, nem
Hóhérnak jöttem én e szenvedésem
Egyetlen szerelmem s szép boszorkányom te
Romlásnak, bűvöletnek végre vége



Millió férfi közt én legnyomorultabb
Miattad lesz belőlem aljas dúvad

Isten nincs, ha irgalmas
Hogy megvédjen most tőlem
Szíveddel, ha átdöftem, meghal bűnös lelkem

(Mima) : Büntetni jössz, ítélkezel
De bírám nem lehetsz

(János) : Hóhér vagyok, megöllek rongy
Te átok magadra vess!

(Alfonz) : Pardon, de úgy tűnik
Ez nem rám tartozik

(János) : Gazember, söpredék
Pusztulj innét

(Mima) : Alfonz, ha elhagysz
A halálba juttatsz

(Alfonz) : Így van ez, kiscsibém
Inkább te, mint én

És most mi ketten drágám elvégezzük azt
Ami még hátravan e történetből
Ne hidd, hogy Alfonz miatt
Öllek meg, ne hidd
Magamat bosszulom, az összes bűnöm

(Mima) : Csak egyszer még
Csak egyszer még az ágyamban feküdnél

(János) : Soha!

(Mima) : Csak egyszer még
Csak egyszer még könnyes szemembe néznél

(János) : Nem!

(Mima) : Csak egyszer csókolj

(János) : Nem, te boszorkány, nem!

(Mima) : János, kegyelmezz!

(János) : Nem, nem és nem!

(Magister) : Bravo

(Mima) : Én egyszer betegen
Lázban vergődtem
De láttam azt, hogy vágyódsz rám
Hát melléd feküdtem

Boldoggá tettelek, bárhogy kínzott a láz
Csak neked legyen jó, ez vitt
Hát kegyelmezz nekem

(János) : Nem!

(Magister) : Bravo

(János) : Nem és nem!

(Magister) : Bravo, bravo

(Mima) :
Volt egyszer egy éjjel, te már aludtál
Hirtelen egy fojtó sírás tört reám
Lemostam sáros csizmád szerelmes könnyemmel
Oly örülten szerettelek
Hát kegyelmezz nekem

(János) : Nem

(Magister) : Bravo

(Mima) : Kegyelmezz!

(János) : Nem és nem!

(Magister) : Bravo

(Mima) : Egyszer én egy szál ibolyát
Azt, mit őrzött imakönyvem
Egy borítékban névtelenül
Édesanyádnak elküldtem

Nem volt, csak egy száraz virág
Mégis úgy éreztem, örül neki az édesanyád
Egyszerre könnyebb lett a szívem

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

(János) : Igen

(Magister) : Malacoda, itt valami baj van
Ez igent mondott, pedig nemet
Kellett volna mondania
Rubicante, karburátor?

(Rubicante) : Rendben

(Magister) : Draghignazzo, légritkító?

(Draghignazzo) : Maximumon

(Magister) :
Időkerék vissza húsz másodperccel
Lássuk még egyszer az utolsó jelenetet
Rewind, action!

(Mima) : Nem volt, csak egy száraz virág
Mégis úgy éreztem, örül neki az édesanyád
Egyszerre könnyebb lett a szívem

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

(János) : Igen

(Magister) : Másodszor is ugyanaz a hiba
Felség, neki azt kellett volna kiáltania
Hogy nem, ehelyett igent mond és megbocsát
Mindenki maradjon a helyén

(Rubicante) :
Mester, valami nyugtalanító van a gépben
A csapágyak felmelegedtek
Az emberi könnyek felforrtak

(Magister) : Vészhűtőket bekapcsolni
A vezetéket víz alá
Csináljuk újra ugyanezt a jelenetet
Rewind, action!

(Mima) : Nem volt, csak egy száraz virág
Mégis úgy éreztem, örül neki az édesanyád
Egyszerre könnyebb lett a szívem

János, hát megbocsátsz, megkegyelmezel?

(János) : Igen