After Crying - Csak mész... dalszöveg (lyrics)
[After Crying - Csak mész... dalszöveg lyrics]
Csak mész ezer fény gyúl
Itt az éj, s a benne búvó árny
A földre száll, mint sötétség
És súgva kér, hogy várj csak neked szól
Mégse hallod jól
Csak mész letört ág csüng
Tartja még egy ismeretlen kéz
A láthatatlan hallgatás
Mely fáj, ha hozzád ér csak neked szól
Mégse hallod minden szavát jól
Hát jó, fúj a szél tovább velem a múlt
Belém karolt a macskaléptű nyár
Vihar fátyla száll hív félve hív tovább
Idesuhant, fölém hajolt az öntudatlan nyár
Vihar fátyla száll - villámlás
Csak mész közöny kószál
Zsebre gyűrve bánatát, mint én
A buszmegálló rád köszön
Hisz tudja, úgysem félsz csak neked szól
Mégse hallod jól
Csak mész sehol sincs már nyitva bolt
Hogy visszaválthatnád
Sok üvegkönnyed magányát
Mely két szemedből folyt csak neked szólt
Mégse sírtad minden szavát jól
Honnan jöttél, színes villám?
Honnan jöttél éppen hozzám? Mit kívánsz?
Ó, hányszor tépett szét a szél
Hányszor égett rám az alkony bíbor kín
Hűs könnyek ablakából néz
Hívó sóhaját még hallom engem hív
Engem hív és kér folyton hív és sír
Mert már fél bennem minden pillantás
Mindig nézz és mégse láss
Hány öngyújtóláng szív be még
Álmos presszók füstje lebben fülledt éj
Hány éles villamoskerék
Sírhat eltompult fülemben engem hív
Harmat száll és dér hajnal vár és tél
Mert már fáj bennem minden kézfogás
Nézz rám csillag mégse láss
Még hányszor téphet szét a szél
Hányszor törhet rám a reggel
Bérházak ablakából néz
Fáradt ébredést szór széjjel engem hív
Engem hív és kér folyton hív és sír
Mert már fáj bennem minden pillantás
Minden boldog villámlás
Honnan jöttél? Honnan jöttél?
Mit kívánsz?
Itt az éj, s a benne búvó árny
A földre száll, mint sötétség
És súgva kér, hogy várj csak neked szól
Mégse hallod jól
Csak mész letört ág csüng
Tartja még egy ismeretlen kéz
A láthatatlan hallgatás
Mely fáj, ha hozzád ér csak neked szól
Mégse hallod minden szavát jól
Hát jó, fúj a szél tovább velem a múlt
Belém karolt a macskaléptű nyár
Vihar fátyla száll hív félve hív tovább
Idesuhant, fölém hajolt az öntudatlan nyár
Vihar fátyla száll - villámlás
Csak mész közöny kószál
Zsebre gyűrve bánatát, mint én
A buszmegálló rád köszön
Hisz tudja, úgysem félsz csak neked szól
Mégse hallod jól
Csak mész sehol sincs már nyitva bolt
Hogy visszaválthatnád
Sok üvegkönnyed magányát
Mely két szemedből folyt csak neked szólt
Mégse sírtad minden szavát jól
Honnan jöttél, színes villám?
Honnan jöttél éppen hozzám? Mit kívánsz?
Ó, hányszor tépett szét a szél
Hányszor égett rám az alkony bíbor kín
Hűs könnyek ablakából néz
Hívó sóhaját még hallom engem hív
Engem hív és kér folyton hív és sír
Mert már fél bennem minden pillantás
Mindig nézz és mégse láss
Hány öngyújtóláng szív be még
Álmos presszók füstje lebben fülledt éj
Hány éles villamoskerék
Sírhat eltompult fülemben engem hív
Harmat száll és dér hajnal vár és tél
Mert már fáj bennem minden kézfogás
Nézz rám csillag mégse láss
Még hányszor téphet szét a szél
Hányszor törhet rám a reggel
Bérházak ablakából néz
Fáradt ébredést szór széjjel engem hív
Engem hív és kér folyton hív és sír
Mert már fáj bennem minden pillantás
Minden boldog villámlás
Honnan jöttél? Honnan jöttél?
Mit kívánsz?