AK26, Krisz Rudolf - TÜKÖR dalszöveg (lyrics)
AK26 [Giajjeno és Hiro] Molnár Ádám és Miklós [Magyarország] 🇭🇺
Krisz Rudolf [Krisz Rudi] Budapest, Magyarország 🇭🇺
[AK26, Krisz Rudolf - TÜKÖR dalszöveg lyrics]
[Refren, Krisz Rudolf]
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
[1. Verze, Hiro]
Telik az idő, mennyit változik
Minden a tükörbe nézve
Egyszer kimegyünk a divatból
De rejtélyes utunknak soha nincs vége
Nincs ebben semmi szégyen
Büszkén viselem a ráncaimat
Millió lépés határozza meg az életedben azt
Hogy mára ki vagy
Szeretnék egy jót nevetni
Mint gyerekként apámmal kint a stégen
Megtanultam hálát adni
Hogy mindenem megvan a földi létben
Megtanultam újra sírni
Ahogy nézem a lányomat álmodik éppen
Mindenre megtanítom
Hogy embereket sose pénzben mérjen
Át fogunk vágni a sztratoszférán
Hittük elérjük a csillagokat
El kellett veszítsem önmagamat
Mikor rossz fele vittek utak
Nagy tanulság az életemből
Hogy óvd, és éld meg a pillanatot
Éjszakánként tinta és papír
Itt hagyok magamból egy kis darabot
A jövőm, a múltam egy illúzió
1 évtized óta a mának élek
Tudni fogom ha már nincs itt dolgom
És majdan tova száll a lélek
Voltál összetörve, megbántva
Szeretve, féltve,
De a végén fogod látni
Mennyit változik minden a tükörbe nézve
[Refren, Krisz Rudolf]
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
Visz az út
Szívemet követő
Néha csak, feledő
Napokon, ragyog át
Vagyok én, valaki
És leszek én, az aki
Meredek, hegyeken futok át
[2. Verze, Giaj]
Utca kölyökből a színpad a fények
Ez a rózsa a betonból nőtt ki
Emlékszem, hogy senki se támogatott
És csak magamnak mondtam, hogy törj ki
De tudod, hogy ez nincsen máshogy
Ma is ugyanúgy egyedül járok
Bűnösök között cinkos a néma
A számon nincs lakat, rajtam az átok
Mért ennyire nehéz ez az élet
A félelem démona hazajár bennem
A régi idők hiányoztak, amikor
A nagyapám sírjára virágot tettem
Az idő elszalad
Mikor eltűnik minden egy perc alatt
A végén derül ki mennyit értél
Mi az ami belőled itt maradt
Tükröt tartok a kezemben mindig
Most magam nézhetem meg benne
..Ősz hajszálakat hozott a gond
Ami a boldog perceket elvette
Hajtok a poros utakon mint régen
Voltam lent és voltam a csúcson
Versenyeztem eleget veletek
De már belefáradtam, nem kell futnom
Könnyek, csillagok
Hosszú éjszakák, por és hamu
A 2 fiamat nem hagyom egyedül
Bármi történjen, az Úr a tanú!
Voltál összetörve
Megbántva, szeretve, féltve
De a végén fogod látni
Mennyit változik minden a tükörbe nézve
[Refren, Krisz Rudolf]
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
[Outro]
Visz az út
Szívemet követő
Néha csak, feledő
Napokon, ragyog át
Vagyok én, valaki
És leszek én, az aki
Meredek, hegyeken futok át
Szíven a kéz
Esküre kész
Égbe kiált
Hogy hallja az ég
Egy férfi imáját
Teszem le hittel eléd
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
[1. Verze, Hiro]
Telik az idő, mennyit változik
Minden a tükörbe nézve
Egyszer kimegyünk a divatból
De rejtélyes utunknak soha nincs vége
Nincs ebben semmi szégyen
Büszkén viselem a ráncaimat
Millió lépés határozza meg az életedben azt
Hogy mára ki vagy
Szeretnék egy jót nevetni
Mint gyerekként apámmal kint a stégen
Megtanultam hálát adni
Hogy mindenem megvan a földi létben
Megtanultam újra sírni
Ahogy nézem a lányomat álmodik éppen
Mindenre megtanítom
Hogy embereket sose pénzben mérjen
Át fogunk vágni a sztratoszférán
Hittük elérjük a csillagokat
El kellett veszítsem önmagamat
Mikor rossz fele vittek utak
Nagy tanulság az életemből
Hogy óvd, és éld meg a pillanatot
Éjszakánként tinta és papír
Itt hagyok magamból egy kis darabot
A jövőm, a múltam egy illúzió
1 évtized óta a mának élek
Tudni fogom ha már nincs itt dolgom
És majdan tova száll a lélek
Voltál összetörve, megbántva
Szeretve, féltve,
De a végén fogod látni
Mennyit változik minden a tükörbe nézve
[Refren, Krisz Rudolf]
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
Visz az út
Szívemet követő
Néha csak, feledő
Napokon, ragyog át
Vagyok én, valaki
És leszek én, az aki
Meredek, hegyeken futok át
[2. Verze, Giaj]
Utca kölyökből a színpad a fények
Ez a rózsa a betonból nőtt ki
Emlékszem, hogy senki se támogatott
És csak magamnak mondtam, hogy törj ki
De tudod, hogy ez nincsen máshogy
Ma is ugyanúgy egyedül járok
Bűnösök között cinkos a néma
A számon nincs lakat, rajtam az átok
Mért ennyire nehéz ez az élet
A félelem démona hazajár bennem
A régi idők hiányoztak, amikor
A nagyapám sírjára virágot tettem
Az idő elszalad
Mikor eltűnik minden egy perc alatt
A végén derül ki mennyit értél
Mi az ami belőled itt maradt
Tükröt tartok a kezemben mindig
Most magam nézhetem meg benne
..Ősz hajszálakat hozott a gond
Ami a boldog perceket elvette
Hajtok a poros utakon mint régen
Voltam lent és voltam a csúcson
Versenyeztem eleget veletek
De már belefáradtam, nem kell futnom
Könnyek, csillagok
Hosszú éjszakák, por és hamu
A 2 fiamat nem hagyom egyedül
Bármi történjen, az Úr a tanú!
Voltál összetörve
Megbántva, szeretve, féltve
De a végén fogod látni
Mennyit változik minden a tükörbe nézve
[Refren, Krisz Rudolf]
Add oda fel, mit épp oda kell
Ne engedd el, ha tartani kell
Ha elvisz oda, amitől érzed élsz
Lüktet a szív, új csata vár
Ösztön a vér, az égbe kiált
Egy férfi imáért mutasd ma mennyi jár
[Outro]
Visz az út
Szívemet követő
Néha csak, feledő
Napokon, ragyog át
Vagyok én, valaki
És leszek én, az aki
Meredek, hegyeken futok át
Szíven a kéz
Esküre kész
Égbe kiált
Hogy hallja az ég
Egy férfi imáját
Teszem le hittel eléd
