AK26 - Egyedül dalszöveg (lyrics)
AK26 [Giajjeno és Hiro] Molnár Ádám és Miklós [Magyarország] 🇭🇺
[AK26 - Egyedül dalszöveg lyrics]
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Megint kaptam egy pofont, a fájdalom éget és
A könny folyik az arcomon
Túl gyenge vagyok még, minden nap érzem
Hogy egyre húz le az örvény
Jó lenne egy töltény, amivel megszakadna
Ez a törvény, hogy az
Apám jön a nadrágszíjjal, és
Addig üt ameddig bírja
Lila ütések nyomai a testemen
Megmutatnám én, de csak szenvedek
Hogy az életem végtelen fájdalom
Kinek szóljak én nem merem
Nem tudom, pedig tudják
Hogy rettegek tőlük
Jó lenne elszökni előlük
De csak a szobám fala őrzi titkomat
Édesanyám szórja a szitkokat
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Nem tudom, hogyan törhetnék
Ki innen nem tudom, hogy
Meddig bírom ezt idebenn
Úgy várom, hogy segítsen valaki
Fentről, csak szenvedek az első perctől
Az apám jön megint
Látom, hogy ivott, az anyám
Csak legyint, és fel kell
Készülnöm, hogy leül mellém
Én elfutnék innen, ha megtehetném
És ordít, hogy megint mit
Csináltál fiam, pedig csak
Ültem és meg se szólaltam
Én úgy érzem, hogy nem bírom sokáig
Megtehetnek velem ezek itt akármit
Ahogy az ökle a gyomromba vág
Csak némán sikoltok, felszakad a szám
Az eső csak hullik, és értem
Sír az ég, hol van a segítség
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Legyőzöm a félelmem, legbelül él bennem
Próbálom rejteni, közben megfejteni
Nem nyom el az álom, a napot hiába várom
Önmagamat nem találom
Mert minden nap jön a halálom
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Megint kaptam egy pofont, a fájdalom éget és
A könny folyik az arcomon
Túl gyenge vagyok még, minden nap érzem
Hogy egyre húz le az örvény
Jó lenne egy töltény, amivel megszakadna
Ez a törvény, hogy az
Apám jön a nadrágszíjjal, és
Addig üt ameddig bírja
Lila ütések nyomai a testemen
Megmutatnám én, de csak szenvedek
Hogy az életem végtelen fájdalom
Kinek szóljak én nem merem
Nem tudom, pedig tudják
Hogy rettegek tőlük
Jó lenne elszökni előlük
De csak a szobám fala őrzi titkomat
Édesanyám szórja a szitkokat
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Nem tudom, hogyan törhetnék
Ki innen nem tudom, hogy
Meddig bírom ezt idebenn
Úgy várom, hogy segítsen valaki
Fentről, csak szenvedek az első perctől
Az apám jön megint
Látom, hogy ivott, az anyám
Csak legyint, és fel kell
Készülnöm, hogy leül mellém
Én elfutnék innen, ha megtehetném
És ordít, hogy megint mit
Csináltál fiam, pedig csak
Ültem és meg se szólaltam
Én úgy érzem, hogy nem bírom sokáig
Megtehetnek velem ezek itt akármit
Ahogy az ökle a gyomromba vág
Csak némán sikoltok, felszakad a szám
Az eső csak hullik, és értem
Sír az ég, hol van a segítség
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem
Legyőzöm a félelmem, legbelül él bennem
Próbálom rejteni, közben megfejteni
Nem nyom el az álom, a napot hiába várom
Önmagamat nem találom
Mert minden nap jön a halálom
Mikor elfogy a hangom
És senki sem törődik azzal már
Hogy ez nem a maszkom és
Csak kínoz a fájdalom megfagyott a lelkem
Sose gondoltam volna, hogy ez vár rám
Bántottatok engem
Bennem nincsen több érzelem