Alkonyzóna - Elhagyott sír dalszöveg (lyrics)

[Alkonyzóna - Elhagyott sír dalszöveg lyrics]

Viszem a keresztet, nehéz és súlya fáj
Néha égeti bőröm, de viselnem kell, muszáj
Már nemcsak az éj enyém, nappal is űz a vágy
Üres a szívem: lelketlen néma tárgy

Széttört városok között lépkedek
Ledöntött márványfalak, üres főterek
Már félig ember vagyok de félig más
A sírboltomból várt a szabadulás

R: Még ne hívj, még ne várj
Még ne szólj, hogy ha imára nyílt is a száj
Még ne hívj, még ne várj
Még bennem él a sok száz év magány

Szürke szememben vad szikrát szór a fény
Büszkén vállalom a halandó sorsom én
Végigvezet utam a puszta földeken
Amíg a végzetből a kezdetbe érkezem

Viszem a keresztet, nehéz és súlya fáj


Néha égeti bőröm, de viselnem kell, muszáj
A szétporlott csontokat elfújja szél
A test átalakul, nem kell már a vér

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez