Alkonyzóna - Külvárosi múlt dalszöveg (lyrics)

[Alkonyzóna - Külvárosi múlt dalszöveg lyrics]

Komor, szürke házak szűk sikátorok
Tompa furcsa fényben egyedül ballagok
Rólad álmodom de nem vagy már velem
Gitáromat csak magamnak pengetem

Tűzfalak mögött a külváros zaja
Az álom elkerül enyém az éjszaka
Utolsó cigim csikkjét elnyomom
Indulok, a reményt itthagyom

Hát ezért éltem én és végre itt vagyok
Csak magányos árny az éjben nem lázadhatok
Ezért élek még s végül itt vagyok
Csak magányos árny, nem lázadhatok

Repülnék hozzád éveken át
De valami végül mégis visszahúz
A szél üvölti át mocskos gyárak zaját
S bennem él a külvárosi múlt

Hát ezért éltem én és végre itt vagyok


Csak magányos árny az éjben nem lázadhatok
Ezért élek még s végül itt vagyok
Csak magányos árny, nem lázadhatok

Értelmezés a számára


Adja hozzá az értelmezést

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z #
Értelmez