Altare feat. TM - Felejtés dalszöveg (lyrics)

Altare

Átjárja a testem a felszívódó sötétség
Az égre kúszik a felszínfoltos kövérség
Egy golyó a tárban, mi maradt pár árva perc
Az üresség be zárva de a csárda ki tárva
Nincs már ünnep a világban mér' jöttünk ide
A húsom reverenda bőröm nekik zárda
Gyűlölök én is mert engem is gyűlölnek
Mint egy esti vihar után a hullámok gyűrődnek
Döntenek le lábamról, nem kell a szánalom
Vesznek ki szót a számból
Kiszáradt a rám ront
A fájdalom mondanám de kinek ha áthatol
Nincs nyugtató érintésmi elvisz és átkarol
Maradtam egyedül és szemezem a ravaszt
Futod köreidet mégis mástól elmaradsz
Miről szól az egész, születünk elvagyunk
Elhagyunk mindent majd száll
A szélben hamvunk
A hangunk rezgése töri meg a konstanst


A nyugalomból káosz az erősből rokkant lesz
Összeroppant ez a bénító nyomás
A makacs elmúlás zaklat téged folyvást
Eltömít a félelem felmorzsol a henger
Orvosság nincs mert a doktor most nem rendel
Jó lenne úgy kelni egyszer egyik reggel
Hogy kevesebb a tömeg és több
Lett már az ember



Minden amit hittem minden amit
Láttam minden mire
Vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek
Részletek bátrabban lépkedek feléd
Szólj ha elértelek de ne kérd tőlem
Hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak
Hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki
Értékelné mit érzek érezné Joó

TM:

Születés halál, nevetés-sírás
Barátság- szítás, szerelem-szívás
Mindennek párja van, mindennek ára van
Hiába minden álom az időnek szárnya van
Él a remény de annál több a csalódás
Igaz mindenkinél más a megnyilvánulása
Igaz barátra már nehezebb rátalálni
Mint azt hinni mind azt
Akik körbevesznek téged kihasználni
Előbb fognak hátadba vágni tőrt
Minthogy támaszt adni bajban
Rosszul választottál kört
Egyre több a meggyötört kik
Vakon bíznak bárkiben
Hiába akarnak járni hogyha látni nem
Mindenki vár hiszen túl sok
Hazugságot élt át
Látott végleg kizárva a lángot
Fogadj el egy jó tanácsot
Előbb láss mint szeress
Mert egy látszólag jó döntés lehet végzetes



Minden amit hittem minden amit
Láttam minden mire
Vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek
Részletek bátrabban lépkedek feléd
Szólj ha elértelek de ne kérd tőlem
Hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak
Hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki
Értékelné mit érzek érezné Joó

Altare:

Úgy vártam, hogy pihenek mégis izzadok
De minden naphoz egy újabb cseppnyi ízt adok
El a fűszer vagy innen úgy tűnsz el
Tüntetsz, hogy sajnálatodban bűzlesz és
Taszigál lefelé erőt víve tudatod
Tetteid kimérve de azokat is túladod
Mint egy tutajos ingázol a mélybe
De ne feledd az inga sose érhet révbe
Mert járatják folyton így kering körbe
Nem találja helyét mint egy hering terítőre
Rakva vergődik érzi hogy nem szabad
De legalább küzd még szeme le nem tapad
Mi bizonyos hát csak a bizonyossága
A virágzás na meg a biztos foszlása
Ha beadod a kulcsot és elveszi a portás
Tartsd rendbe portád hogy ott csak jót láss
Ne tagadd meg miben hiszel úgy ahogy Jónás
Ha feladod nem lesz szürkületi gyónás
Ez világos beszéd esszém tárgya és egyéne
Keskeny mesgyén, mi tiéd és enyém
Birtoklunk de mit hisz, minden allegória
Hisszük meg fogtuk de kihagy a memória
Börtönbe vagy fogoly és saját elméd őriz
Rögzít az anyag majd egyszer csak fölszív



Minden amit hittem minden amit
Láttam minden mire
Vágytam már csak emlék a homályban
Bevillanó képek
Részletek bátrabban lépkedek feléd
Szólj ha elértelek de ne kérd tőlem
Hogy bízzak hogy szeressek hogy sírjak
Hogy szép szavakat írjak
Mert nem látom már értelmét azt ki
Értékelné mit érzek érezné Joó