Amper - Társadalom dalszöveg (lyrics)
[Amper - Társadalom dalszöveg lyrics]
A mai társadalmi helyzetben
Nem igazán az van, amit elterveztem
Mert sok a szegény és sok a gazdag
Középréteg nincs eltûnt
Mint tû a szénakazalban
A szegény ember az ritkán pihen
Ö nem mondja, hogy -nem csak azt, hogy –igen
Mert éjjel nappal dolgoznia kell, hogy éljen
Már annyi ereje se marad arra, hogy reméljen
Munka után hazamegy, de még nincs vége
Otthon vár a család, mindenki éhes
Megeszik az olcsó szerény kaját
A fiú kinyögi, hogy –kell egy kabát!
Na, irány gyorsan a maradék pénzért
Lefutnak a boltba, mondja –valamit nézzél!
A fiú kiszemel egy jó kabátot
De nincs rá pénz, egy hónapot vártok
Hazaérnek és a fiú megérti
De az apa szégyelli és soha nem érti
Hogy az egész életét ledolgozta
Még sincs pénzük, mert a számla elkobozta
Este van végre, s ágyba kerül
Tudja holnap korán kell és biztosan sikerül
Megvenni a fiúnak azt a jó kabátot
Ugyanis a szegény ember az elég bátor
Mert nem fél kiadni az utolsóját
Bízik talán mindenben
Hisz már megírták a sorsát
Na, gyerünk nézzünk a túloldalra
Ami a gazdagok birodalma
Ahol nincsen nyomorúság, szegénység
Csak egy betegség van a pénzéhség
Nekik a pénzük nem munkából származik
A háttérbe valami fekete dolog látszódik
Éjszakai szórakozás, nõk és drogok
Fegyver, pia - ez undorító dolog!
Ha bajba kerül, semmitõl nem kell félnie
Megvédi az ügyvéd nem kell más után néznie
Ha ittasan vezet és elkapja a rendõr
Megveszi õt kilóra és elengedi egybõl
Nem fáj a feje, hogy minden nap mit eszik
Hisz megvan neki mindene, ami csak kell neki
Autók, nõk, gyönyörû házak
Éjjel nappal költ, mégis tele a bankkártya
Ha pár év múlva megesik, hogy családot alapít
Akkor se fognak felmerülni anyagi gondjai
Õ csak egy dologban bízik, az a józan ész
Habár õ maga nem egy józan ész
Tudják, hogy iskolája csak nyolc általános
Mégis végzettsége tekintélyre nem káros
Mikor eljön az az idõ, hogy öregember lesz
A fiatal élete a homályba vesz
Elfelejt mindent hogy, mibõl az a szép
De lelke mélyén tudja, honnan az a pénz
Nem igazán az van, amit elterveztem
Mert sok a szegény és sok a gazdag
Középréteg nincs eltûnt
Mint tû a szénakazalban
A szegény ember az ritkán pihen
Ö nem mondja, hogy -nem csak azt, hogy –igen
Mert éjjel nappal dolgoznia kell, hogy éljen
Már annyi ereje se marad arra, hogy reméljen
Munka után hazamegy, de még nincs vége
Otthon vár a család, mindenki éhes
Megeszik az olcsó szerény kaját
A fiú kinyögi, hogy –kell egy kabát!
Na, irány gyorsan a maradék pénzért
Lefutnak a boltba, mondja –valamit nézzél!
A fiú kiszemel egy jó kabátot
De nincs rá pénz, egy hónapot vártok
Hazaérnek és a fiú megérti
De az apa szégyelli és soha nem érti
Hogy az egész életét ledolgozta
Még sincs pénzük, mert a számla elkobozta
Este van végre, s ágyba kerül
Tudja holnap korán kell és biztosan sikerül
Megvenni a fiúnak azt a jó kabátot
Ugyanis a szegény ember az elég bátor
Mert nem fél kiadni az utolsóját
Bízik talán mindenben
Hisz már megírták a sorsát
Na, gyerünk nézzünk a túloldalra
Ami a gazdagok birodalma
Ahol nincsen nyomorúság, szegénység
Csak egy betegség van a pénzéhség
Nekik a pénzük nem munkából származik
A háttérbe valami fekete dolog látszódik
Éjszakai szórakozás, nõk és drogok
Fegyver, pia - ez undorító dolog!
Ha bajba kerül, semmitõl nem kell félnie
Megvédi az ügyvéd nem kell más után néznie
Ha ittasan vezet és elkapja a rendõr
Megveszi õt kilóra és elengedi egybõl
Nem fáj a feje, hogy minden nap mit eszik
Hisz megvan neki mindene, ami csak kell neki
Autók, nõk, gyönyörû házak
Éjjel nappal költ, mégis tele a bankkártya
Ha pár év múlva megesik, hogy családot alapít
Akkor se fognak felmerülni anyagi gondjai
Õ csak egy dologban bízik, az a józan ész
Habár õ maga nem egy józan ész
Tudják, hogy iskolája csak nyolc általános
Mégis végzettsége tekintélyre nem káros
Mikor eljön az az idõ, hogy öregember lesz
A fiatal élete a homályba vesz
Elfelejt mindent hogy, mibõl az a szép
De lelke mélyén tudja, honnan az a pénz