Angel of Hell 777 - Nélküled... dalszöveg (lyrics)
[Angel of Hell 777 - Nélküled... dalszöveg lyrics]
A lassú számok nem mennek nekem
De ha ez bejön kifényezem, élezem
A hangom a lassú számra, mit neked
Sírva írtam, hisz megfogott a dallam
Meg van bennem erre is a hajlam
Azért, hogy a fülembe édes hangod halljam
Nehéz, de többet én már nem is akarva
Vetem papírra a betűket a dalban
Hogy ritmusra írjam én a szöveget
Nem kell elővennem hozzá semmilyen üveget
Hisz rád gondolva, jönnek belőlem a rímek
Beugranak a rég múltból homályos képek
Fájdalmas percek, miket veled megéltem
Ebben a dalban mindenkinek elmesélem
A jót a rosszat, ami nyomja a lelkem
De nem kell aggódnod, nincs vele tervem
Nem fogom én az ereimet vagdosni
Ok nélkül a faágakat rugdosni
Öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
Hisz tudom hiába csinálnák bármit
Nem foglak tudni visszahívni magamhoz
Hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
Lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
Az életem ezek után arccal a földnek lóg
A falevelek ünzenete nem jutott el hozzám
Csak a rossz szavak, mikkel engem soroztál
Az iskolában, amiben az egyetlen osztály
Megmutatta, mit és hogyan láttál
Nem én voltam az, kire életedben vágytál
De engem mégis ezzel megzaboláztál
Most meg sírva hajtom fejem le a párnán
Nem tudom miért, de még mindig ezt akarnám
De nélküled az életem úgy érzem nem teljes
De mégsem súghatom füledbe: szeretlek
Jól érzem magam, csak fáj ez nekem
Hogy hogy lehetek valakibe ennyire szerelmes
Tollat papírt ragadok most te érted
S levelem utolsó szavait leírom vérrel
Elégetem tűzben az egyetlen képed
Mi emlékeztet azokra, mit úgy hívnak évek
Nem fogom én az ereimet vagdosni
Ok nélkül a faágakat rugdosni
Öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
Hisz tudom hiába csinálnák bármit
Nem foglak tudni visszahívni magamhoz
Hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
Lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
Az életem ezek után arccal a földnek lóg
Tollam fájdalomba merítettem
Ezért fájdalmasak a sorok
Pengét a tűzben hevítettem
Nem számít most már a korom
Mit a kéményben elrejtettem
Az kaparja most a torkom
Pengével a rosszat kiégettem
Már nem fájnak nekem a sorok
De ha ez bejön kifényezem, élezem
A hangom a lassú számra, mit neked
Sírva írtam, hisz megfogott a dallam
Meg van bennem erre is a hajlam
Azért, hogy a fülembe édes hangod halljam
Nehéz, de többet én már nem is akarva
Vetem papírra a betűket a dalban
Hogy ritmusra írjam én a szöveget
Nem kell elővennem hozzá semmilyen üveget
Hisz rád gondolva, jönnek belőlem a rímek
Beugranak a rég múltból homályos képek
Fájdalmas percek, miket veled megéltem
Ebben a dalban mindenkinek elmesélem
A jót a rosszat, ami nyomja a lelkem
De nem kell aggódnod, nincs vele tervem
Nem fogom én az ereimet vagdosni
Ok nélkül a faágakat rugdosni
Öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
Hisz tudom hiába csinálnák bármit
Nem foglak tudni visszahívni magamhoz
Hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
Lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
Az életem ezek után arccal a földnek lóg
A falevelek ünzenete nem jutott el hozzám
Csak a rossz szavak, mikkel engem soroztál
Az iskolában, amiben az egyetlen osztály
Megmutatta, mit és hogyan láttál
Nem én voltam az, kire életedben vágytál
De engem mégis ezzel megzaboláztál
Most meg sírva hajtom fejem le a párnán
Nem tudom miért, de még mindig ezt akarnám
De nélküled az életem úgy érzem nem teljes
De mégsem súghatom füledbe: szeretlek
Jól érzem magam, csak fáj ez nekem
Hogy hogy lehetek valakibe ennyire szerelmes
Tollat papírt ragadok most te érted
S levelem utolsó szavait leírom vérrel
Elégetem tűzben az egyetlen képed
Mi emlékeztet azokra, mit úgy hívnak évek
Nem fogom én az ereimet vagdosni
Ok nélkül a faágakat rugdosni
Öklömet a kavicsos falba ütni-vágni
Hisz tudom hiába csinálnák bármit
Nem foglak tudni visszahívni magamhoz
Hisz feladtam a reményt, mi téged hozzám vonz
Lekellett mondanom, ami számomra a legjobb
Az életem ezek után arccal a földnek lóg
Tollam fájdalomba merítettem
Ezért fájdalmasak a sorok
Pengét a tűzben hevítettem
Nem számít most már a korom
Mit a kéményben elrejtettem
Az kaparja most a torkom
Pengével a rosszat kiégettem
Már nem fájnak nekem a sorok