Artist - Aljas dalszöveg (lyrics)
[Artist - Aljas dalszöveg lyrics]
Üres a lapom, csak arra vár, hogy megtöltsem
Üres a hazám, csak arra vár, hogy megbökjem
Üres a szíved? Hát adjak neki szemet?
Miért én legyek az, aki eldönti
Hogy kit szeret?
Az út merre vezet? Sok poros, fáradt éjszaka
Mi ez a táj, ez a hova tartozás
De szép haza!
Miért vagyok ember? Hát lennék valami más
Miért vagyok én? nem lennék valaki más!
Mindig más az élet, mást hoznak pillanatok
Csak mára kérlek, mára végképp hagyjatok!
Békén, és adjatok békét, egy koszos helyet
Tiszta szív helyett, egy új koszos szívet
Fröcsög a tegnap, még erőtlen vergődik
Üres a mai nap, amíg az álmok meg nem töltik
Ez így aljas, aljas az emberi lét
Tiszta még a szívem
Amíg az élet nem keni szét
Ma csak lássunk, lássak valahogy máshogy
A vénámat cseréld ki, mindegy hogy, bárhogy
Nem tudod még, hogy mekkora a teher
Mert a képzeletem a lábaidnál le sem hever
Engem visz ár, nem tudok mit tenni
Hogy Józan észt
Megszületve már nem tudok venni
Holnapom nincsen, éppúgy tegnapom nem volt
A mai nap érdekes, nem az utolsó szempont
Nem egy elveszett gyerek, mondják sokan
Ha ismernéd az elmém, gondolnák fordítottan
Tisztelet a költőknek, ismerem az érzést
Hogyha felszakad a seb, nem áll meg a vérzés
Érdekes, hogy pár beteg elmétől, a kínban
Lelték meg a nyugalmat már, odabent a sírban
Kérlek öltöztess fel mára
A nagy teher alatt, a létrán felmászva
Üres a hazám, csak arra vár, hogy megbökjem
Üres a szíved? Hát adjak neki szemet?
Miért én legyek az, aki eldönti
Hogy kit szeret?
Az út merre vezet? Sok poros, fáradt éjszaka
Mi ez a táj, ez a hova tartozás
De szép haza!
Miért vagyok ember? Hát lennék valami más
Miért vagyok én? nem lennék valaki más!
Mindig más az élet, mást hoznak pillanatok
Csak mára kérlek, mára végképp hagyjatok!
Békén, és adjatok békét, egy koszos helyet
Tiszta szív helyett, egy új koszos szívet
Fröcsög a tegnap, még erőtlen vergődik
Üres a mai nap, amíg az álmok meg nem töltik
Ez így aljas, aljas az emberi lét
Tiszta még a szívem
Amíg az élet nem keni szét
Ma csak lássunk, lássak valahogy máshogy
A vénámat cseréld ki, mindegy hogy, bárhogy
Nem tudod még, hogy mekkora a teher
Mert a képzeletem a lábaidnál le sem hever
Engem visz ár, nem tudok mit tenni
Hogy Józan észt
Megszületve már nem tudok venni
Holnapom nincsen, éppúgy tegnapom nem volt
A mai nap érdekes, nem az utolsó szempont
Nem egy elveszett gyerek, mondják sokan
Ha ismernéd az elmém, gondolnák fordítottan
Tisztelet a költőknek, ismerem az érzést
Hogyha felszakad a seb, nem áll meg a vérzés
Érdekes, hogy pár beteg elmétől, a kínban
Lelték meg a nyugalmat már, odabent a sírban
Kérlek öltöztess fel mára
A nagy teher alatt, a létrán felmászva